Tiszabőről csak néhány száraz és kedvezőtlennek tűnő adat közismert: zsákfalu 2000 lakossal, kilencvenöt százalékban halmozottan hátrányos helyzetű, szegény, „felzárkózó település”. Ennyit tudott néhány egyetemista fiatal, akik elindultak Budapestről önkénteskedni augusztusban a 148 km-re lévő Tiszabőre. A kezdeményezés a Fenyvesliget Kulturális Központtól indult és a Magyar Máltai Szeretetszoglálat programjának (https://fete.hu/) keretén belül valósult meg.
Az önkéntesség abból állt, hogy a fejlesztésben résztvevő gyerekekkel játszottak, táncoltak és énekeltek. A gyerekek, akik napközi jelleggel vesznek részt a Tiszabői Tanoda és a Gyerekház(Tiszabői Tündérkert Biztos Kezdet Gyerekház) programjain, örültek és hamar feloldódtak. Volt közös ebéd, volt alkalom beszélgetésre, labdázásra, gyöngyfűzésre, kavicsfestésre. Emellett pedig a Tanoda és a Gyerekház kerítéseit is lefestették a gyerekekkel együtt. A gyerekek nagyon élvezték a különböző előrajzolt minták festését és tetszett nekik a végeredmény.
Az önkéntesek remélték, hogy majd tudnak valamit segíteni az ott dolgozó nagyszerű szakembereknek. Julcsusra, aki művészettörténetet tanul, mély benyomást tett, hogy a gyerekek sokat kérdeztek, meséltek és nagy tisztelettel fordultak feléjük. Maria Paz, aki eredetileg Chiléből érkezett, néhány spanyol szót is tanított a gyerekeknek, amit lelkesedéssel fogadtak. Nelli, aki konduktornak készül, sok játékötletet hozott, és a kisgyermekek tornáztatásában is segédkezett.
A Máltai Szeretetszolgálat munkatársai nagyon nyitottan és partnerként fogadták az önkéntes fiatalokat, akiket meghatott az ott dolgozók elkötelezettsége és odafordulása. Ők, akik az év legnagyobb részében jelen vannak, mindenkiben látják és keresik az embert, nincs mindenre kész megoldásuk, de saját tapasztalataitokból építkeznek, elfogadják a helyzeteket, beleteszik önmagukat. Vannak elszomorító helyzetek és családi tragédiák is, van visszaesés. De a gyerekek igazi gyerekek, szeretnek játszani, csillog a szemük, kíváncsiak, nevetnek, csintalankodnak.
Vikit, aki egy családi vállalkozásban dolgozik, lenyűgözte a Tiszabőn pár éve működő savanyító üzem, amelyjelenleg három hölgynek ad teljes munkaidős állást. Különböző csalamádék, csatnik, paradicsomszószok, lekvárok, szörpök készülnek nap mint nap, melyek nagy üzletláncoknál is megvásárolhatók. A feldolgozandó terményt is a helyi földeken termesztik, takarítják be és szállítják a savanyító üzembe.
Az önkéntesek egy hét alatt sok-sok lélekmelengető pillanatot és egy életreszóló élményt kaptak. Azt hitték, adhatnak, segíteni tudnak, de végül ők kapták talán a legtöbbet. Megismerhették Tiszabőt!