Eredeti spanyol nyelven itt hallgathatja meg ezt az elmélkedést
Isten anyja és a mi reményünk
Ebben a májusban még mindig nehéz helyzetben élünk világszerte, egy egészségügyi válságban sok fájdalmas következménnyel. Gondolatainkkal és imádságainkkal most különösen a Szűzanyához fordulunk, aki az Irgalmasság anyja és Betegek gyógyítója.
Szűz Mária mindenek előtt Isten édesanyja. Az ötödik században az Efezusi zsinat ilyen magasztos szavakkal fejezte ki hitét: „Szűz Mária Isten anyja, hiszen ő saját testéből adott életet a megtestesült Igének.”
Az Úristen megváltó tervében kiválasztott egy szűzet, „aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták” (Lk 1,26-27) ahogy Szent Lukács evangéliumában olvassuk. És Mária így válaszolt az Angyalnak: „legyen nekem a te igéd szerint.” (Lk 1.38) És az Ige megtestesült.
Mária minden tulajdonsága isteni anyaságában gyökerezik, különösen a kegyelemmel teljes, ahogy az Angyal megszólította (Lk 1,28), Isten kegyelme teljesen betöltötte Máriát.
Mária kegyelemben való teljessége a hit, a remény és a szeretet teljességében bontakozott ki. Ez a teljesség azonban nem kímélte meg őt az életében jelenlévő szenvedéstől Betlehemtől a kálváriáig. Szent Josemaría szavaival: „Isten felemelte Máriát, ugyanakkor földi életében nem kímélte meg a fájdalom tapasztalatától, sem a fáradságos munkától, sem a hit próbáitól.”[1].
A hit kétségtelenül fény, ugyanakkor sötétség is, hiszen hinnünk kell abban, amit nem látunk. Isten terveit nem mindig tudjuk megérteni, mint ahogy Máriával és Józseffel is ez történt, a Templomban maradt Jézus válaszakor, amikor megtalálták: „ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat.” (Lk 2,50) Eszközölje ki a Szűzanya számunkra hitünk növekedését, hogy jobban bízzunk Istenben, erősebben higgyünk Isten szeretetében irántunk, akkor is, amikor a hit homálya jobban jelen van. Ma a reményre szerettem volna kifejezetten figyelni. Ferenc pápa mondta, hogy „Mária tanítja nekünk a várakozás erényét, akkor is, amikor minden értelmetlennek tűnik… amikor úgy tűnik, hogy a világ gonoszsága háttérbe szorította Istent.” A Szűzanya oltalmazza lépéseinket és bátorít: „Kelj fel! Nézz előre és nézd a látóhatárt! – mert ő a remény anyja.”[2].Szent Bernárd Memorare kezdetű imájában mondjuk azt, hogy Szűzanyánk soha nem hagy el senkit, aki segítségét kéri. „Emlékezzél, ó legkegyesebb Szűz Mária, hogy sohasem lehetett hallani, hogy te bárkit is gyámoltalanul magára hagytál volna, aki pártfogásodat kérte és segítségért hozzád könyörgött.” Ezt imádkozhatjuk most hittel és kérhetjük Máriától a reményt ebben az egészségügyi válságban, amely sok családnak komoly anyagi gondokat okoz, munkahelyi és társadalmi feszültségekhez vezet.
Ferenc pápa május 14-én arra hívott minket, hogy egyesüljünk az egész emberiséggel egy napra az imában, böjtölésben és szeretetcselekedetekben, és így kérjük Istent a járvány befejeződéséért. Azon kívül, amit mindenki egyénileg tesz, imádkozzunk ezért a szándékért különösen a rózsafüzérben ezen a napon mindazokra gondolva, akik ennek a járványnak a következményeitől szenvednek.
Azt kérjük Szűz Máriától, hogy segítsen természetfeletti reménnyel a jövőre tekinteni, Isten irántunk való szeretetében bízva még akkor is, ha emberileg sok a bizonytalanság. És azt is kérjük, hogy segítsen mások felé szeretetet és nyugalmat közvetíteni. Tanítsa meg nekünk a Szűzanya az életet, mint az együttműködés útját látni, amelyen egymást támogatjuk.
A megpróbáló időszakok jó lehetőséget nyújtanak a belső növekedésre, a személyes és a társas fejlődéshez, mert kényszerítenek, hogy önmagunkból kilépjünk és nyissunk a többiek felé. Az is igaz persze, hogy ezek a helyzetek kétséget, aggodalmakat és félelmet hozhatnak magukkal.
A hit fényével a szenvedés értelmet nyer, elviselhetőbbé válik és még alkalommá is lehet, hogy világosságot, békét és belső örömöt találjunk. Nem akarjuk, hogy bárki is szenvedjen, ugyanakkor mivel tudjuk, hogy a szenvedés az emberi élet része, megtanuljuk elviselni a többiekkel együtt, és szeretetbe öltöztetni a szenvedést. XVI. Benedek Spe Salvi című enciklikájában ezt olvassuk: „Nem a szenvedés kiiktatása, nem a szenvedés előli menekülés üdvözíti az embert, hanem a képesség, hogy a szenvedést elfogadja, benne érlelődjön, és értelmet találjon benne a Krisztussal való egyesülés révén, aki végtelen szeretettel szenvedett.”[3].
Különös módon rábízzuk az Egyház jelenét és jövőjét a Szűzanyára, aki a Remény Anyja. Az ő megingathatatlan bizalma a Fiában tartotta össze a megszületett egyházat: Pünkösdkor, a gyengeség megtapasztalt pillanataiban, amikor több tanítvány elmenekült, egy pedig meg is tagadta Jézust, és mindannyian féltek (vö. ApCsel 1,14). Szűzanyánk adott nekik reményt.
Fedezzük fel újra azt a lelki utat, amelyre Szent Josemaría már korán rálépett: Omnes cum Petro ad Iesum per Mariam! Mindent Péterrel Jézusért, Mária által! Megújított hitünk az Egyházban, ami Isten ajándéka, elsősorban az imádságban mutatkozik meg az Egyházért, a pápáért és mindazokért, akik üldözést szenvednek az evangéliumért. Ezekért is imádkozunk most a Szűzanya közbenjárásával, aki az Egyház anyja.
A pápa rózsafüzérről szóló levelének záró imájában ajánlja nekünk ezeket a szavakat ebben a májusban: „Rád bízzuk magunkat, aki az üdvösség és a reménység jeleként ragyogsz az utunkon, ó áldott, ó drága, ó édes, szép Szűz Mária! Ámen!”[4].
Térjünk vissza gondolatban, az evangélium szemlélésében oda, amikor Mária így válaszolt: „Legyen nekem a te igéd szerint”. Egy édesanya számára az az időszak, amikor gyermekét várja, emberi remények időszaka. Mária esetében az a várakozás időszaka az egyetemes megváltásra rezonált, mert tudta, hogy ő a világ megváltóját hordozza a méhében. Amikor Mária a jövőre gondolt, akkor ő valamilyen módon mindannyiunkat látott. Szűz Mária már attól a kilenc hónaptól kezdve érezte az egész emberiség terhét, az „új Éva” feladatának terhét. A kereszt lábánál Mária a Fia ajkáról hallotta a Szent Jánosra vonatkozó szavakat, és Szent Jánosban a ránk is vonatkozó szavakat: „Asszony, nézd, a fiad!” (Jn 19,26) Máriát „édesanyánknak” tudva gyermeki bizalommal fordulunk hozzá, erősen remélve az ő anyai közbenjárásában. Szent Josemaría szavaival mi is örömteljes reménnyel mondhatjuk: „A személyes kicsinységünk, gyengeségeink és hibáink miatt szükséges minden erőt Istennél fogjuk folyamatosan keresni Mária iránti gyermeki áhítatunkon keresztül.”[5].Szent Josemaría saját életében valóság volt ez a „folyamatos Isten-keresés Mária iránti gyermeki áhítatunkon keresztül”. Éppen 50 éve annak, hogy elzarándokolt Mexikóba, a guadalupei kegyhelyre, ahol kilenc egymást követő napon imádkozott az egész világért és az Egyházért. „El kellett jönnöm Mexikóba, – mondta a Szűzanya képét nézve – hogy újra elmondjam neked bizalommal teli szívvel, hogy nagyon biztosak vagyunk benned és mindabban, amit nekünk adtál… Az egyetlen vágyunk, hogy szolgáljunk Fiadnak, s Általa és a te segítségeddel minden léleknek.”
Erre a májusra esik Szent II. János Pál pápa születésének századik évfordulója is, aki egész pápai szolgálatát Mária oltalmába ajánlotta Totus tuus, „egészen a tiéd” jelmondatával. „Mennyi kegyelmet kaptam Szűz Máriától!” – írta a rózsafüzérről szóló levelében.
Nyerje el Szűz Mária, Isten anyja és a mi édesanyánk, Fiától nekünk a hitünk és reményünk növekedését, amely majd Isten és a többiek iránti erősebb szeretethez vezet!
[1] Szent Josemaría: Cristo que pasa 172.
[2] Ferenc pápa általános kihallgatás 2017. május 10.
[3] XVI. Benedek pápa, Spe Salvi 37.
[4]Ferenc pápa levele 2020. április 25.
[5] Levél 1954. május 31., 36.