Advent utolsó napjaiban, már nagyon közel vagyunk karácsonyhoz, értelemszerűen jobban igyekszünk felkészülni Urunk eljövetelének ünnepére. Talán felidézhetjük a Jelenések könyvének utolsó szavait, amelyek az Úr második eljövetelére utalnak, de mindig lényegesek: Jöjj el, Uram Jézus! Jöjj el, Uram Jézus! Ez a kívánságunk, hogy jöjjön el az Úr karácsonykor, az ünnepléssel, de mindenek előtt jöjjön el folyamatosan a lelkünkbe, öjjön az Eucharisztiában a lelkünkbe. Jöjj el, Uram Jézus!

És ezt a kívánságot, ezekkel a szavakkal, vagy szavak nélkül, egy vágy kell, hogy elkísérje, amelyre az adventi időben Keresztelő Szent János szavai emlékeztetnek minket: Készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!"Egyengetnünk" kell az utat, mert az Úr jövetele attól is függ, hogy hagyjuk érkezni, hogy nyitva hagyjuk az utat a szívünkhöz, a lelkünkben: imádsággal, munkánkkal, az életünk hétköznapi körülményeivel.

Már főleg karácsonyra gondolunk. Krisztus születése valóban egy nagy isteni misztérium, hogy Gyermekké lesz és ezt értünk teszi.

A karácsony liturgiájában ezek a prófétai szavak is ismétlődnek Izajástól: Gyermek született. Nekünk született, értünk született.Többes számban, aminek fontos értelme van. Valóban minden egyes emberért.

Ezt az értelmet karácsonykor annak kell adnia, hogy az egységet erősítjük, az egységet mindenkivel, a családdal, ebben a család évében, amelyet ünneplünk, az Egyház nagy családjával, a pápával, aki a fő, az egész Egyház családfője.

És ez a "megszületett" mindenkinek szól: az egész világnak. Gondoljatok arra a sok emberre, aki ránk vár, ahogy Szent Josemaría mondta, a munkánkkal, az imánkkal…Most még oly sok helyen szenvednek a pandémia miatt is. Az Úr értük is világra jött.

Ez egy misztérium, hogy Isten gyermekké lett. Egy olyan misztérium, amelyet hittel kell elfogadnunk. Az Istengyermeket nézni, úgy ahogy karácsonykor a betlehemben nézzük.

Nézni a Gyermeket, hogy a hit szemével lássuk az Isten szeretetét irántunk. A Gyermeket nézni úgy, hogy észrevegyüka rendkívülit. Ahogy Szent Josemaría mondja egyik szentbeszédében: Tudni, hogy Isten mindig szeretetteljesen néz minket.

Kölcsönösen nézzük egymást. Mi nézzük az Istengyermeket, közben tudjuk, hogy ugyanakkor Isten néz minket szeretettel telve minden pillanatban. Ennek erőt kell adnia nekünk a gyengeségeink ellenére, a nehézségeink ellenére. Tudjuk azt, hogy Isten szeretete folyamatosan kísér minket. De ehhez szükséges a hit, és néha kérnünk kell az Urat, hogy növelje a hitünket, ahogy az apostolok is kérik ezt Jézustól.

És az Úrra tekinteni, most karácsonykor Máriával és Józseffel együtt is lehetséges, és kérhetjük tőlük, Szűz Máriától és Szent Józseftől, hogy segítsenek nekünk a Gyermekre nézni. Hogy segítsenek nekünk úgy nézni a Jézuskára, ahogy ők, ahogy most ők a mennyben nézik. Hogy ebben a Gyermekben lássuk Isten teljes szeretetét irántunk, amely biztonságot és örömet is ad.

Mert a karácsonyt örömmel kell megélnünk, de egész életünket örömmel, mert ez összeegyeztethető a szenvedéssel. Mert lehetséges szenvedni és ugyanakkor boldognak lenni, ez ellentmondásnak tűnhet, de igaz és lehetséges Isten kegyelmével.

Boldog karácsonyt mindenkinek, Isten áldjon benneteket!