Drága gyermekeim! Jézus oltalmazza leányaimat és fiaimat!

E rövid üzenet elején szeretnék köszönetet mondani nektek azért, hogy imádkoztok szándékaimért, és most azért, hogy elkísértek engem a közép-amerikai és uruguayi utazásomon.

Az egymásért való imádság, az Egyház egységén belül, közelebb visz bennünket ahhoz a lenyűgöző egységhez, amelyet az Úr mindannyiunk számára kíván: Isten saját egységéhez, „hogy mindnyájan egyek legyenek; amint Te, Atyám, bennem vagy, és én benned” (Jn 17, 21).

A hit, a szellemiség és az apostoli buzgóság egysége nagyon jól összefér a sokféle személyiséggel, érdeklődési körrel és a vélemények sokaságával. Ahogyan az Istenben létező egység a végtelen személyes Szeretet – a Szentlélek –, úgy az egység és a sokféleség minden különböző megnyilvánulását is a szeretetnek, a jóságnak kell életre keltenie. Csak így válnak a szembenálló nézőpontok, érdeklődések stb., valamint a személyes hibák és korlátok is olyan tényezőkké, amelyek már nem okoznak eltávolodást.

Nem folytatom ezeket a gondolatokat, amelyeket mindannyian továbbiakkal egészíthetnénk ki. Csak egy jól ismert mondatot szeretnék hozzáfűzni Szent Josemaría-tól; javaslom, hogy gondolkodjunk el ezen újra, hogy meglássuk, hogyan alkalmazhatjuk legjobban a mindennapi életünkben: „A szeretet nem annyira az »adásban«, hanem inkább a »megértésben« nyilvánul meg” (Út, 463.). A szeretet, az a szeretet, amely arra vezet minket, hogy mindenekelőtt mások jó tulajdonságait és erényeit fedezzük fel, úgy, hogy amikor meglátjuk a hibákat, amelyek mindannyiunkban megvannak, azokra is szeretettel, a segítés vágyával tekintsünk.

Minden szeretetemmel megáldalak benneteket,

Atyátok

Guatemala-város, 2026. augusztus 19.