Drága gyermekeim, Jézus oltalmazza leányaimat és fiaimat!

Szeptember 14-én ünnepeljük a Szent Kereszt felmagasztalását. A tanulságok közül, amelyeket mindig a Kálvárián lévő Jézus szemlélése során tudunk a legjobban megtanulni, azt javaslom, hogy most fordítsuk figyelmünket az Úr által a magasból kimondott hét mondat egyikére: „Szomjazom” (Jn 19,28).

Krisztus a lelkekre szomjazik, hogy megváltsa a világot, hogy elvigye szavát és szeretetét minden szívbe. Ez mindannyiunk személyes kihívása kell, hogy legyen: vajon ugyanez a szomjúság él-e bennem is, osztozom-e abban a tűzben, amely az ő szívében ég, sürget-e a lelkek iránti buzgalom, bárhol is vagyok, bátran nekivágok-e, hogy imával, engeszteléssel, őszinte barátsággal lángra lobbantsam azokat az embereket, akikkel találkozom? Szent Josemaríával együtt emlékezhetünk arra, hogy küldetésünk az, hogy minden lélekhez eljuttassuk - a világ közepén - Urunk tüzét, amelyet a szívünkben őrzünk: „Életed ne legyen terméketlen. – Légy hasznos. – Kelj fel. – Világíts hited és szereteted fényével. Apostoli életeddel töröld el a gyűlölet magvetőinek iszapos, piszkos nyomait. A szívedben égő Krisztus tüzével lobbantsd lángra a föld minden útját.” (Út, 1.)

Megvilágítani, eltörölni, meggyújtani. Igék, amelyek egyre növekvő valósággá válnak az életünkben, amennyiben Jézus sebzett szívét szemléljük, és a Szentlélek ereje által ugyanebben a tűzben lobbanunk lángra. Már más alkalmakkor is emlékeztettelek benneteket arra, hogy nem apostolkodunk, hanem apostolok vagyunk; mi, keresztények vagyunk maga Krisztus, aki a földi utakon jár. És személyes kicsinységünk ellenére, Isten kegyelmével akarjuk ezt tenni, világos tanítással megvilágosítva az elméket, saját engesztelésünkkel eltörölve a bűn szennyét, szeretettel lángra lobbantva a szíveket.

A Szent Kereszt mindannyiunkhoz szól. Ne féljünk szeretni, bőségesen adni az életet, még akkor sem, ha úgy tűnik, hogy elveszítjük, mert ez nem így van. Ne féljünk életünkkel kinyilvánítani Krisztust, akire oly sok lélek szomjazik, gyakran anélkül, hogy tudnának róla. „Tegyük teljesen magunkévá Krisztus életét és halálát. Önmegtagadás és bűnbánat által kell meghalnunk, hogy Krisztus éljen bennünk szeretete által. Aztán lépjünk az Ő nyomaiba, és munkálkodjunk Vele együtt minden egyes lélek megváltásáért.” (Keresztút, XIV. állomás)

Abban a vágyban, hogy Jézust mindenhová elvigyük, ti, betegek, különösen hatékony támaszok vagytok: Krisztus keresztjével egyesülve Máriával együtt, ahogyan 15-én szemlélni fogjuk, szenvedéseitekkel fenntartjátok a világot, és az apostoli termékenység forrása vagytok.

Kérjük az Urat mindannyiunkért a Műben és az Egyházban, hogy a szenvedés megtapasztalása egyre inkább gyújtsa fel bennünk a hit fényét, a remény biztonságát és a szeretet tüzét, és ezekkel együtt az örömöt. Igen, a Keresztben való örömöt is: lux in Cruce, requies in Cruce, gaudium in Cruce!

Amint azt már bejelentettem nektek, a következő napokban újabb találkozót tartanak a szakértők, akik a Mű Statutáinak lehetséges módosításait tanulmányozzák. Kísérjük továbbra is imáinkkal ezt a munkát.

Minden szeretetemmel megáldalak benneteket,

Atyátok

Róma, 2024. szeptember 11.