Drága gyermekeim, Jézus oltalmazza leányaimat és fiaimat!

December 24-én kezdődik az Egyház jubiluemi szentéve. Éppen a karácsonyi időszak az, amely a pápa által a jubileumi év számára meghatározott központi üzenetről szól: a reményről.

Emberi szemmel nézve az a betlehemi éjszaka kétségbeesésre adhatna okot. Jézust magány, szegénység és hideg vette körül, tiszteletadás és kényelem nélkül született: csak Mária és József szerető gondoskodása és a pásztorok üdvözlése fogadta. Isten mégis így akart belépni az emberi történelembe. És e törékenység közepette rejtőzik a reményteljes jövő ígérete. Jézus születése a sötétséget világossággá változtatja, társaságot és vigaszt nyújt nekünk, megmutatja, hol rejlik az igazi gazdagság.

A pápa arra emlékeztet bennünket, hogy a keresztény élet egy olyan út, amelynek „erős pillanatokra van szüksége, amelyek táplálják és erősítik a reményt, egy pótolhatatlan társat, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megpillantsuk a célt: a találkozást az Úr Jézussal” (Spes non confundit, n. 5). A jubileum egyike lehet ezeknek az erős pillanatoknak, amikor világosabban megtapasztalhatjuk az isteni irgalomba vetett biztos reményt.

Néha az életben vannak nehéz pillanatok. De tekintetünket mindig a Gyermek Jézusra fordíthatjuk, hogy gondjainkat és vágyainkat rá bízzuk. Soha nem vagyunk egyedül, mert Krisztus meg akarja osztani velünk békéjét; egy olyan békét, amely, mint Betlehemben, nem mindig a problémák hiányát jelenti, hanem az Isten mindannyiunk iránti szeretetébe vetett hit bizonyosságát. Ez a mi reménységünk alapja.

Ha tudjuk, hogy Istent elsősorban a mi boldogságunk érdekli - mind a földi, mind az örökkévaló -, az segíthet értelmet adni az életben felmerülő kudarcoknak. „Omnia in bonum”, „minden a javunkra válik” - szokta mondani Szent Josemaría. Titokzatos módon minden hozzájárulhat a mi és mások javához, mert Isten szeretete erősebb a rossznál. A nehézségeket nem tudjuk teljesen kiküszöbölni, de Jézussal együtt át lehet menni rajtuk, megosztva őket vele. „Nem a szenvedés kiiktatása, nem a szenvedés előli menekülés üdvözíti az embert, hanem a képesség, hogy a szenvedést elfogadja, benne érlelődjön, és értelmet találjon benne a Krisztussal való egyesülés révén, aki végtelen szeretettel szenvedett.” (XVI. Benedek, Spe Salvi, 37.) Igyekezzünk minél többet segíteni, és mindenekelőtt imával kísérni azt a sok embert, akik jelenleg a háborúk és természeti katasztrófák következményeitől szenvednek.

Azt gondolhatjuk, hogy a karácsonyi éjszaka Szűz Mária és Szent József számára vegyes érzelmekkel telt: a bánat, hogy nem tudtak méltóbb helyet biztosítani Jézusnak, és a hatalmas öröm, hogy karjaikban tarthatták őt. Kérhetjük őket, hogy az Úr születése mindig tartsa meg reménységünket.

Áldott karácsonyt kívánok és szeretetteljes áldásomat küldöm nektek,

Atyátok

Róma, 2024. december 16.