Drága gyermekeim, Jézus oltalmazza leányaimat és fiaimat!
Nemrég jutott el hozzátok a hosszú levél a Műbe szóló hivatásunk néhány jellemzőjéről. Arra biztatlak benneteket, hogy olvassátok újra és mélyüljetek el ebben az írásban. A munktársakat és a Szent Rafael-i fiatalokat is bátorítom, hogy olvassák el apránként, mert nekik is segíthet jobban megérteni a Művet és még inkább sajátjuknak érezni.
Imádkozzatok továbbra is az Úrhoz azokért, akik tegnap diakónusok lettek ebben a különleges járványhelyzetben. Könyörögjünk a szenvedőkért is, akiket a járvány még sújt az egész világon.
Ma, Krisztus Király ünnepén, ismét elmélkedhetünk Szent Josemaría következő szavairól: “Ahhoz hogy bennem uralkodjon, kegyelmeinek teljességére van szükségem. Mert csak így alakul minden szívverés, minden lélegzetvétel, egy futó pillantás, minden egyszerű szó, a leghétköznapibb érzés is hozsannává Krisztushoz, Királyomhoz.” (Es Cristo que pasa, 181.)
Még ha személyesen távol érezzük is magunkat ettől az ideáltól, nem szabad lehettelennek tartani vagy elcsüggedni. Ha a saját részünkről mindent megteszünk, akkor Isten kegyelme lassanként átalakítja a szívünket Krisztuséhoz hasonlóvá, bár talán nem érezzük.
Minden szeretetemmel megáldalak benneteket!
Atyátok,
Róma, 2020. november 22.