Drága gyermekeim, Jézus oltalmazza leányaimat és fiaimat!
Imádkozzunk továbbra is közösen, ahogy azt tettük a weboldalon keresztül közvetített június 26-i misén, a járványban elveszítettekért, hisz a járvány még mindig növekszik több országban. Gondoljunk azokra is az imádságunkban, és ha lehet tettekkel is, akik a következményektől szenvednek személyes vagy családi, egészségügyi vagy pénzügyi körülményeikben. Mindez továbbra is elgondolkoztat bennünket emberi mivoltunk törékenységéről, és hogy mennyire bizonytalan, ha kizárólag a saját erőnkben bízunk. A jelenlegi helyzet arra indít bennünket, hogy nagyobb ráhagyatkozással forduljunk Istenhez, és a körülöttünk lévőkhöz is azzal a tudattal, hogy igazi vigasztalást nyújthatunk a társaságunkkal, az együttléttel.
Ebben a rövid üzenetben arról is szerettem volna írni, hogy mindannyiunkat érint valamilyen módon egy másfajta törékenység is. A személyes gyengeségeinkre gondolok, amelyeket néha nagyon erős ellentétben érzünk a keresztény hitünkkel és a Mű szellemiségével szemben. Az ideál és az életünk valósága közötti aránytalanság ne csüggesszen és ne bátortalanítson el bennünket.
Segíthet nekünk az a gondolat, hogy Krisztus nem azért választotta ki a tanítványait, mert jobbak voltak, mint mások. Amikor meghívta őket, ismerte minden gyengeségüket, szívük mélységeit és múltjukat, ahogy minket is ismer, és épp emiatt tudta azt is, hogy számíthat mindarra a jóra, amire képesek voltak. Jézus azt is tudta, hogy a Szentlélek ereje nem fog hiányozni útjukon, ha hajlandóak minden nap újrakezdeni. Gyermekeim, még ha néha jelentéktelennek és haszontalannak is érezzük magunkat, őszintén mondhatjuk: „Dominus illuminatio mea et salus mea, quem timebo? Világosságom és üdvösségem az Úr – kitől félnék?” (Zsolt 27,1)
Minden szeretetemmel megáldalak benneteket!
Atyátok,
Pamplona, 2020. július 20.