Drága gyermekeim, Jézus oltalmazza leányaimat és fiaimat!

Minden év február 14-én a Műben még intenzívebben igyekszünk hálát adni az Úrnak, amikor az 1930-as és 1943-as alapítási évfordulókról megemlékezünk. Ebben az évben különösen is megünnepeljük annak 90. évfordulóját, hogy Szent Josemaría látta, Isten a nőket is hívja az 1928. október 2-án elinduló küldetésre.

A nők életszentségétől nagy mértékben függ a körülöttük lévők életszentsége. Szent Josemaría is mindig ilyen szilárd meggyőződéssel állította: “A nők arra hivatottak, hogy a családba, a társadalomba és az Egyházba hozzák azokat a jellemzőket, amelyek a sajátjuk, és amelyeket kizárólag ők tudnak adni.” (Beszélgetések 87.)

Ha az evangéliumot vesszük, akkor láthatjuk, hogy Jézus “asszonytól született” (Gal 4,4), és ugyanez az asszony, Szűz Mária, a mások szolgálatának vágyától indíttatva Fia nyilvános működésének óráját is előrébb hozta (vö. Jn 2,4-5). Jézus elhagyatottságának órájában “Jeruzsálem leányai”(Lk 23,28) voltak azok, akik sírásukkal fejezték ki, hogy elkísérik őt. Nők álltak a kereszt tövében, amikor megváltásunk beteljesedett (vö. Jn 19,25), és egy nő volt az Úr feltámadásának első szemtanúja (vö.Jn 20,16), a Jóhíré, ami később az egész világon elterjedt.

Nagy örömet jelent látni, a leányaim küldetésére is gondolva a Műben, ahogy Isten csodái megvalósulnak a mások szolgálatában végzett női életszentség sok-sok gyümölcsén keresztül.

Mindezért bátorítalak benneteket, hogy gondolkozzunk el ezen a napon Szent Josemaría szavain: “Ut in gratiarum semper actione maneamus. Adjunk folyamatosan hálát Istenünknek olyan hálaadással, amely egyben hitünk, reményünk és szeretetünk megvallása is.” (Levél, 1973. március 28., 20. pont)

Legyen hálás a hitünk, hálás a saját keresztény hivatásunk isteniségéért és az ehhez tartozó Istentől ránk bízott apostoli küldetésért, különösen pedig amikor látjuk az Opus Dei női ágának apostolkádását mélységében és kiterjedésében, ahogy lelki és emberi gazdagságukkal párbeszédbe kerülnek a mai kor emberével. Legyen a hálánk reményteljes, hiszen nyugodtan és optimistán tekinthetünk a jövőbe minden nehézség ellenére, mert a korlátaink és hibáink ellenére mindig számíthatunk Isten irántunk való szeretetére. Végül legyen hálás a szeretetünk, mert ezen kilencven év apostoli munka során megtapasztaltuk Isten irgalmát.

Arra is buzdítalak benneteket, hogy február 14-e körül személyes módon fejezzük ki a hálánkat Istennek – például egy zarándoklattal – a Szűzanya anyai közbenjárását kérve.

Minden szeretetemmel megáldalak benneteket!

Atyátok,

Róma, 2020. február 5.