A Prelátus elmélkedése: A világosság, amire a világnak szüksége van

Mons. Fernando Ocáriz negyedik elmélkedésének hanganyaga az Úr passiójáról. "Krisztus világossága áttör a bűn és a halál felhőin. Krisztus feltámadott!" - írja.

Más megnyilvánulásai
Opus Dei - A Prelátus elmélkedése: A világosság, amire a világnak szüksége van

A Mons. Fernando Ocáriz elmélkedésének hanganyaga és fordított változata: A világosság, amire a világnak szüksége van.

Lumen Christi! Krisztus világossága! Ezeket a szavakat visszhangozza az Egyház a húsvéti vigília kezdetén, amely éjszakai sötétben kezdődik.

Lumen Christi! – ismétlik háromszor, miközben a ceremónia résztvevői meggyújtják gyertyáikat. Krisztus világossága áttör a bűn és a halál felhőin. Krisztus feltámadott! Ezt az örömteli üzenetet kapjuk ismét néhány napon belül.

Az előző napokban azon elmélkedtünk, hogy Jézus teljesen odaadja önmagát értünk: az utolsó vacsorán az Eucharisztia alapításától kezdve a kereszthalálig.

Most látjuk, hogy nem a Kálvária sötétségéé az utolsó szó. A szent asszonyok, akik el tudták kísérni az Urat passiója során, a feltámadás fénye felé nyitnak számunkra is. Jézus megjutalmazza a szeretetet, amely testének bebalzsamozására indítja őket, és így ők lesznek Húsvét örömének első hírvivői.

Ahogy a szent asszonyoknak, úgy nekünk is új fényt hoz az életünkbe a feltámadás híre az emberiség ezen fájdalmas pillanataiban. Szent Pál emlékezteti a rómaiakat, hogy a keresztények egyesülnek az Úr halálával: “hogy miként Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában járjunk”(Róm 6,4).

Húsvét azt hirdeti nekünk, hogy nem vagyunk a múltbeli bűneinkhez kötve, sem a korábbi hibáink súlyához, sem az életünkben tapasztalt korlátokhoz, sem a pillanatnyi többé-kevésbé nehéz körülményekhez, mint ez a mostani. Ezért ismétli meg az apostol: “tekintsétek magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Jézus Krisztusban”(Róm 6,11).

Jézus feltámadására emlékezve, válaszolni szeretnénk az Úr meghívására és az élet újdonságában járni.

a létezésünkben megmutatkozó hit fénye jelenti az értelmét, amit a szeretet valósít meg és a remény tart fenn

De milyen újdonságról van itt szó? Életünk ritmusát ugyanazok az ismétlődő dolgok adják: a munka, az adott hely, ugyanazok az emberek. Ezt talán még inkább érzékeljük most, hogy a járvány miatt otthon kell maradnunk.

Miből áll a húsvét újdonságának értelme? A létezésünkben megmutatkozó hit fénye jelenti az értelmét, amit a szeretet valósít meg és a remény tart fenn.

Szent Josemaría így ír erről: “Ezt a a bizonyosságot a hit adja nekünk, s ettől környezetünket más szemmel nézzük és észrevesszük, hogy bár minden ugyanúgy marad, mégis egészen más, hiszen minden Isten szeretetét fejezi ki”[1].

Igen, a hit miatt tudjuk, hogy Jézus velünk van a hétköznapi életben és felfedezteti velünk annak értelmét és értékét. A hit képessé tesz a Jézussal való találkozásra, aki talán pont egy családtag kérésében vár ránk, egy szívességben, amit a szomszédnak tehetünk, vagy egy magányos ember felhívásában.

Hitünk miatt tudjuk, hogy a szeretetből végzett munka mindig értékes, mert felajánlássá válik Atyánknak, az Istennek. Talán most azt is felfedezzük, hogy sok dolog felett nincs hatalmunk és nem bízhatunk csak a saját erőnkben az elhatározásaink véghezvitelénél. Még a csüggedés is megkísérthet.

Segíteni fog, ha arra gondolunk, hogy a feltámadott Jézus mellettünk van, amikor nehéz körülmények között dolgozunk, s közben a családunkra és az egész világra gondolunk. Ha Krisztussal dolgozunk, akkor minden erőfeszítésnek értelme van, még akkor is, ha nem az elvárt eredmények jönnek, mert a szeretetből fakadó tettek mindig elhallatszanak a mennyországig.

Miután az angyal hírül adta a szent asszonyoknak Jézus feltámadását hozzáteszi: “De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek.”(Mk 16,7) A tanítványoknak vissza kell fordulniuk Galileába, ahol minden elkezdődött, ott ahol nap mint nap együtt voltak a Mesterrel nyilvános működése idején.

Nekünk is ugyanez a hívás hangzik el: visszatérni a mi Galileánkba, a hétköznapi életünkbe, de magunkkal vinni húsvét fényét és örömét.

Ferenc pápa néhány éve így prédikált: “Visszatérni Galileába mindenekelőtt azt jelenti, hogy ahhoz az izzó ponthoz térünk vissza, ahol Isten kegyelme az út kezdetén megérintett engem. Abból a szikrából tudok tüzet gyújtani a mai nap számára, minden nap számára, hogy melegséget és fényt vigyek testvéreimnek”[2]. Mennyire segít nekünk, amikor nehéz helyzetekben felidézzük életünk azon pillanatait, amikor Isten megéreztette velünk jelenlétét, és megújítjuk a bizalmunkat Benne.

Fogadjuk el az Úr meghívását és gondoljunk sokszor húsvét örömének értelmére - ez az öröm összefér a szenvedéssel. Fogadjuk be azt a fényt, amelyet Ő szeretne nekünk adni és osszuk meg másokkal a környezetünkben!

A szent asszonyokkal együtt vigyük el örvendezve az a valóságos hírt, hogy Krisztus él. Tükröződjön ez a bizonyosság az életünkben: a nyugodtságban, a reményben, a szeretetünkben, amivel napjainkat szeretnénk megtölteni. Kérjük ehhez Szűzanyánk közbenjárását. A feltámadás napján ragyogni látjuk őt az örömtől, hogy Fia visszatért. Számunkra is el fog jönni ez a pillanat és Isten erejéből mi is Jézus Krisztusban fogunk élni mindörökké.


[1] Krisztus jár erre 144.

[2] Ferenc pápa szentbeszéde húsvét vigíliáján 2014.IV.19.


Music: Beethoven Piano Concert n.5 - 2nd Movement (by @alvarosiviero, Alvaro Siviero)