A bizalomért meg kell dolgozni (IV): Kamaszok és az éjszakai kimenők

Elmehetek ma este? Ez az a kérdés, amit előbb vagy utóbb minden kamasz feltesz a szüleinek. Ez az a pillanat, amikorra a fiataloknak meg kell tanulniuk kezelni a saját szabadságukat. Videó-sorozatunk negyedik része következik.

Javaslatok a cselekvéshezÚtmutató a videóhoz:

Útmutató a videóhoz:

Elmehetek ma este? Ettől a kérdéstől félnek a kamaszok szülei a legjobban. Mégis, amikor a gyerekek növekednek, egyre nyilvánvalóbbá válik a szabadság iránti vágyuk, amelyben fejlődhetnek és kapcsolatot alakíthatnak ki különböző típusú emberekkel. Az éjszakai kimenők mindig is különösen vonzóak voltak minden fiatal számára.

itt sincsenek bevált receptek és az óvatosság mértéke minden családnál különböző

Szembesülni ezzel a kérdéssel jó lehetőség lehet arra, hogy a szülők megtanítsák a gyerekeiknek a szabadságukat megélni. Ahogyan a neveléssel kapcsolatos összes feladat esetében, itt sincsenek bevált receptek és az óvatosság mértéke minden családnál különböző attól függően, hogy milyen szociális és kulturális környezetben él.

Javaslatként leírunk néhány kérdést, amely segítheti a párbeszédet a videóban foglaltak feldolgozása során (akár barátok között, akár az iskolában, akár hittanórán kerül arra sor).

Kérdések a beszélgetéshez:

  • Hogyan lehetünk fokozatosak a gyerekeink kimenőit illetően? Hogyan értékeljük az elképzeléseik arányosságát, figyelembe véve az azt befolyásoló összes tényezőt? (életkor, napirend, személyes felelősség, pénz, stb.?)
  • A szülőknek szigorú szabályokat kell előzetesen felállítaniuk, amikor megengednek valamit a gyerekeiknek - mint például a hazaérkezés időpontja, stb. - vagy legyenek inkább nyitottak a gyerekükkel való párbeszédre, amikor ezeket a feltételeket megállapítják?
  • Hogyan kezeljék a szülők a kisebb vagy nagyobb hazugságokat, amiket a gyerekeik a terveikkel és kimenőikkel kapcsolatban mondanak?

Javaslatok a cselekvéshez:

  • Mielőtt a szülők a gyerekükkel elbeszélgetnek, nagyon fontos, hogy legyen köztük egyetértés és legyenek ésszerű indokaik, amik összhangban vannak azokkal az elvekkel, amit a gyerekeiknek próbálnak átadni. Ezen kívül, hogy megfelelő döntést tudjanak hozni, szükséges ismerni azt a környezetet, ami a gyereküket körülveszi és befolyásolja, és ne engedjenek az érzelmi zsarolásnak: „az összes barátom ezt csinálja”.
  • Ismerni kell a gyerekeik elképzeléseinek összes részletét, és az azzal kapcsolatos várakozásaikat is, mindenekfelett úgy, hogy beszélgetnek velük azokról. Meg kell őket hallgatni ahelyett, hogy kikérdeznék őket. Könnyítsük meg, hogy beszélni tudjanak róla és segítsünk nekik, hogy át tudják gondolni a saját döntéseiket, ahelyett hogy a sajátunkat erőltetnénk rájuk.
  • Előzetesen kérdezzük meg őket a kimenőikkel kapcsolatban, és fordítsunk erre elegendő időt. A kamaszoknak szükségük van időre, hogy át tudják gondolni és azonosulni tudjanak a szüleik hozzáállásával.
  • Fontos beszélni a veszélyekről is – az alkohol, a drogok, a szexualitás káros következményeiről – de ezt mindig párbeszédes formában tegyük. Törekedjünk arra, hogy mindezt ne felszólító módban tegyük (ne igyál, ne érj haza későn), vagy eltúlzott példákon keresztül.

Elmélkedésre a Szentírás és a Katolikus Egyház Kompendiumának szakaszai:

  • „Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, ésfigyelmezzetek az értelemnek megtudására. Mert jó tanulságot adok néktek; az éntudományomat el ne hagyjátok. Mert én atyámnak fia voltam, gyenge ésegyetlenegy az én anyám előtt. Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa megaz én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj; Szerezzbölcseséget, szerezz eszességet; (…).” (Példabeszédek 4, 1-5)
  • „A családi otthon tehát a keresztény élet elsőiskolája és "az érlelődő emberiesség iskolája". Itt tanulja meg azember a kitartó munkát, ismeri meg a munka örömét, a testvéri szeretetet, a nagylelkű,ismételt megbocsátást, és mindenekelőtt Isten szolgálatát az imádságban és azélet elajándékozásában.” (A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1657)
  • „Isten nem akarta magának fenntartani az összeshatalom gyakorlását. Minden teremtményének megjelöli azokat a feladatokat,amelyeket természetének képességei szerint végezni tud. A kormányzásnak ezt amódját kell követni a társadalmi életben. Isten világot kormányzó stílusának,mely mélységes tiszteletet tanúsít az emberi szabadság iránt, kellene inspirálniaazok bölcsességét, akik az emberi közösségeket kormányozzák. Nekik úgy kellviselkedniük, mint az isteni Gondviselés szolgáinak.” (A Katolikus EgyházKatekizmusa, 1884)
  • „A tekintély viselőire tartozik azoknak az értékeknekmegszilárdítása, melyek a közösség tagjainak a bizalmát erősítik, és arraindítják őket, hogy vállalják a hozzájuk hasonlók szolgálatát. A részvétel aneveléssel és a műveltséggel kezdődik. "Joggal hihetjük, hogy az emberiségjövője azok kezében van, akik a következő nemzedékeknek át tudják adni az életértelmét és a remény erejét.” (A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1917)
  • Elmélkedésre Ferenc pápa gondolatai:

  • A mai életet teljesen átható szórakoztató eszközökelvezetnek oda, hogy abszolutizálják a szabadidőt, melyben korlátlanulkihasználhatjuk a szórakoztató és felszínes élvezetek lehetőségeit. Mindezekkövetkeztében a küldetés károsodik, a vállalkozó kedv lanyhul, és aszolgálatkészség kezd visszahúzódni. (Gaudete et exultate, 30)
  • A világ az ellenkezőjét kínálja: a szórakozást, azörömöt, az élvezeteket, a tréfát; és azt mondja, hogy ezek teszik széppé azéletet. A világi ember, ha a családban vagy a környezetében betegség vagyprobléma támad, félrenéz, próbálja nem tudomásul venni. A világ nem akar sírni,inkább leplezi, elrejti a fájdalmas helyzeteket, nem akar tudni róluk. Sokenergiát fordítanak arra, hogy meneküljenek a fájdalom közeléből, mert azthiszik, hogy el lehet kendőzni a valóságot, amelyből soha, de soha nem hiányozhata kereszt. (Gaudete et exultate, 75)
  • A maivilágban, ahol a szorongás és a technikai fejlődés uralkodik, a családoknaknagyon fontos feladata, hogy a várakozásra való képességet megtanítsák. Ez nemazt jelenti, hogy tilalmazzanak a gyermekeiknek (…), hanem hogy megtalálják amódját annak, hogy kialakuljon bennük a különbségtételre való képesség, és hogyne alkalmazzák a digitális sebességet az élet minden területén. (Amorislaetitiae, 275)
  • Elmélkedés Szent Josemaría gondolataival:

    Fontos, hogy a szülők szánjanak időt arra, hogy együtt legyenek és beszélgessenek a gyerekeikkel
  • „Fontos, hogy a szülők szánjanak időt arra, hogyegyütt legyenek és beszélgessenek a gyerekeikkel. A gyerekek a legfontosabbak:fontosabbak, mint a hírek, a munka vagy a pihenés. A velük való beszélgetésbenillik őket figyelemmel meghallgatni, igyekezni megérteni őket, felismerni azt,hogy mi az igazság – vagy a teljes igazság – ami az akaratosságuk, lázadásukmögött rejlik. És, ezzel egy időben segíteni őket helyes mederbe terelni avágyaikat és ábrándjaikat, megtanítani őket megfontolni és józanul megítélni adolgokat, nem pedig rájuk erőltetni egy viselkedési formát; inkább megmutatninekik az okokat, az emberit és a természetfelettit egyaránt. Elegendő egyszóval, de tartsuk tiszteletben a szabadságukat, mivel nincsen valódi nevelésszemélyes felelősség nélkül, ahogyan felelősség sincs szabadság nélkül.” (Es Cristo que pasa, n. 27)
  • „Gondoskodjatok arról, hogy a gyerekek megtanuljákértékelni a tetteiket Isten előtt. Adjatok nekik természetfeletti okokat, aminelgondolkodhatnak, hogy érezzék a felelősséget; és ne mutassatok irányukbabizalmatlanságot. Jobb, ha néha becsapnak minket, mintha lerombolnánk aszeretetet és egységet, ami közöttünk van.” Guadalaviar (Valencia), 1972.XI.17.
  • „Azéletkoruknak megfelelően kell a gyerekeket kezelni. Ne próbáljatok meg velükugyanúgy bánni. Az igazságosság megköveteli, hogy különbözőképpen bánjatok akülönböző gyerekekkel, de úgy, hogy emiatt ne legyen közöttük féltékenység.Különbözik az életkoruk, a vérmérsékletük, az egészségi állapotuk, az értelmiképességeik… Így, a mi segítségünkkel egyenlők lesznek és szeretni fogjákegymást, jól fognak viselkedni, a szüleik erényeit fogják viselni és jógyermekei tudnak lenni Szűz Máriának.” Guadalaviar (Valencia), 17.XI.1972
  • „Tedd meg ezt a gyermekeddel. Ne vedd magátólértetődőnek, ha néha becsapnak téged. Értsd meg őket és bocsáss meg nekik,talán te vagy én, nem tettük ugyanezt a mi Urunkkal és ezután tértünk visszahozzá? Add tudtukra azt, hogy te vagy a legjobb barátjuk, hogy senki semszereti őket úgy, mint az édesapjuk és az édesanyjuk. Látni fogod, hogy agyerekek büszkék lesznek erre. Ne akard, hogy tetőtől talpig szentek legyenek.A földön szentek nincsenek.” El Prado (Madrid), 1972.XI.18.