A Prelátus levele 2020. április 1.

Pár nappal a nagyhét előtt és oly sok szenvedés közepette, Monsignor Fernando Ocáriz arra hív bennünket, hogy nézzünk a kereszten függő Krisztusra, aki reményünk forrása.

Drága gyermekeim, Jézus oltalmazza leányaimat és fiaimat!

A húsvéti szent három nap már nagyon közel van, amikor is a liturgia arra hív minket, hogy Isten irántunk való szeretetének nagy misztériumait szemléljük. Most, amikor az egész világon sok a szenvedés a járvány miatt, tekintsünk gyakran a megfeszített Krisztusra. Lássuk meg a Szent Keresztben – ahogy Ferenc pápa is segített elgondolkodni ezen március 27-én - a megváltás horgonyát, ami megment a hajótöréstől. Onnan világítja meg Krisztus a szenvedés értelmét, és azt is segít felfedezni, hogy az Ő kegyelmével meg lehet őrizni az örömöt. Sőt mi több, sokszor meg tudjuk újítani: Gaudium in Cruce! Öröm a keresztben.

Megtapasztaltuk, hogy az emberi szolidaritás, különösen ha szeretetből fakad, mások felé végzett nagylelkű szolgálatban mutatkozik meg: egy beteg ágya mellett, a sorban egy üzlet pénztáránál, a családunkról való gondoskodásban, akik sokszor pár négyeztméterre vannak bezárva... Imádkozzunk sokat a haldoklókért, a betegekért, köztük a Mű híveiért, és a családokért. Forduljunk hálával Istenhez mindazokért, akik továbbra is végzik ezeket és sok más elengedhetetlen szolgálatot. Ők tesznek tanúságot arról, hogy bármelyik társadalom lelke a szolgálat szellemében található.

Nem engedhetjük, hogy az aggódás vagy félelem elrabolják a békénket, mert ahogy Szent Pál írta: Krisztus a mi békénk! (vö. Ef 2,14). Ezekben a nagyobb vagy kisebb nehézségekben, amelyekben most vagyunk, helyezzük bizalmunkat Isten mindannyiunk iránt külön-külön megnyilvánuló szeretetébe: Ő tudja, mi a legjobb és soha nem hagy el senkit. Ahogy Szent Josemaría emlékeztetett: “Milyen nagy bizalomra, békére és optimizmusra fogsz találni a nehézségek során, amikor rájössz, hogy olyan Atya gyermeke vagy, aki mindenről tud és mindenre képes.”(Levél, 1959. január 9.) Ha bizalmunkat mindenek előtt Istenbe helyezzük és nem a saját erőnkbe, akkor képességeinket mindannyian örömmel ajánlhatjuk segítségül másoknak, ami mindig összeegyeztethető a szenvedéssel és a könnyekkel.

Arra hívlak benneteket, hogy a technológia nyújtotta lehetőségeket kihasználva kövessétek a nagyheti szertartásokat a pápával egyesülve. Az elkövetkező napokban én is küldök a honlapon keresztül gondolatokat azokról a misztériumokról, amelyeket most fogunk ünnepelni, hogy így mindnyájan együtt tudjunk imádkozni és még közelebb, még inkább egységben legyünk egymással.

Minden szeretetemmel megáldalak benneteket!

Atyátok,

Róma, 2020. április 1.