Opus Dei

Don Álvaro közelgő boldoggá avatása arra ösztönöz, hogy készüljünk fel jól erre a nagy eseményre. A Prelátus azt javasolja, hogy legyünk nagylelkűbben az irgalmassági cselekedetekben azokkal, akik körülvesznek minket.

A Prelátus júniusi levelének középpontjában a remény erénye áll. Don Álvaro szavaival buzdít mindenkit az imádságra: „ Uram, ne bízz bennem, de én bízom benned. ”

Szűz Mária megmutatja a legrövidebb és legbiztosabb utat arra, hogy mindig elfogadjuk Isten irgalmát. Don Álvaro gyakran elmélkedett erről az igazságról, amelyet most a Prelátus kifejt májusi levelében.

E havi levelében a Prelátus arra hív, hogy különböző módon - például a bűnbánat szentségén keresztül - készüljünk a közelgő Nagyhétre.

Don Álvaro születésének századik évfordulója az egyik ok, amely a Prelátust arra indítja, hogy a hűségről és a lojalitásról beszéljen. Arra hív, hogy e hetek során elmélkedjünk arról, hogy válaszolunk arra az isteni hívásra, amelyet mindannyian kaptunk.

A február 14-i évforduló alkalmából a Prelátus don Álvaro a Szent Kereszt iránti szeretetéről ír. „Kérjük a közbenjárását, hogy erősek tudjunk maradni a nehézségekkel és viszontagságokkal szemben.”

Az Opus Dei prelátusa arra buzdít, hogy éljük meg a testvériséget minden emberrel, hiszen Isten mindenkit saját képére és hasonlatosságára teremtett, és Krisztus mindenkit megváltott. „Testvéreknek érezni magunkat és úgy is viselkedni isteni ajándék” - írja a Prelátus.

A hit évének elmúltával a Prelátus arról ír, miként kell a hitnek áthatnia egész mindennapi életünket az életszentségre vezető eszközök segítségével, amelyeket Krisztus hagyott az Egyházra.

„Várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet.” A Prelátus gondolatai a Hiszekegy utolsó cikkeiről.

„Hiszem az egy keresztséget a bűnök bocsánatára”: októberi levelében a Prelátus a Hiszekegy e cikkéről ír.