A Prelátus üzenete (2026. január 18.)

Az Opus Dei prelátusa arra buzdít minket, hogy továbbra is ápoljuk magunkban az Úr meghívását, hogy olyan reménnyel tekintsünk a valóságra, amely nem csal meg.

2026.01.18.

Drága Gyermekeim, Jézus oltalmazza leányaimat és fiaimat!

Néhány nappal ezelőtt befejeződött a remény jubileumi éve. Hála Istennek, az elmúlt év során sokan lépték át a Szent Kaput, és fogadták el az Úr meghívását, hogy a valóságra olyan reménnyel tekintsenek, amely nem csal meg. Amint XIV. Leó pápa emlékeztetett rá, a jubileum segített újra felfedezni, „hogy újra lehet kezdeni, sőt, hogy még mindig a kezdeteknél tartunk, hogy az Úr növekedni akar közöttünk, a velünk lévő Isten akar lenni” (Homília, 2026. I. 6.). Krisztus soha nem fárad bele a mi folytonos kezdeni és újrakezdeni akarásunkba: közeledjünk hozzá akkor is, amikor gyengének érezzük magunkat, vagy tudatában vagyunk annak, hogy cserbenhagytuk, abban a bizalomban, hogy mindig tárt karokkal fogad bennünket.

Egy alkalommal Szent Josemaría az év kezdetén a következő mottót javasolta fiainak: Új év, új küzdelem. Az életszentség – emlékeztetett alapítónk – „a küzdésben áll, abban, hogy tudjuk, vannak hibáink, és hősiesen igyekszünk elkerülni őket”, de nem feledve, hogy „halálunkig lesznek hibáink” (Kovácstűzhely, 312.). Újítsuk meg a küzdelem vágyát, nem azzal az igénnyel, hogy egyetlen pillanat alatt megváltoztassuk életünket, hanem kitartva „abban az erőfeszítésben, hogy napról napra egy kicsit feljebb jussunk” (Krisztus köztünk jár, 75. pont). Az a remény, amelyet valamiképpen újra felfedeztünk a jubileumban, és amelyről szeretnénk, hogy életünket meghatározza, olyan ajándék, amely továbbadásra hivatott. A világnak szüksége van Isten hűséges és feltétel nélküli szeretetének tanúira. A mindennapi életben, egyszerűséggel és közelséggel továbbadhatjuk másoknak azt az örömet, amely abból fakad, hogy tudjuk: az Úr minden pillanatban velünk van.

Mielőtt befejezném, kérem, hogy imádkozzatok különösen két római találkozóért, amely munka és képzés lesz januárban a régiók igazgatóival, februárban pedig az igazgatónőkkel, hogy előmozdítsuk a következő évek apostoli prioritásait, az Opus Dei centenáriuma felé vezető úton. Emellett ne hagyjuk abba az imát azokért az országokért sem, amelyek továbbra is háborúkat és konfliktusokat szenvednek el.

Minden szeretetemmel megáldalak benneteket!

Atyátok,