Drága Gyermekeim, Jézus oltalmazza leányaimat és fiaimat!
Néhány napja kezdődött a nagyböjt. Ezekben a hetekben az egyház liturgiája arra hív minket, hogy kérjünk Istentől „bűnbánó és alázatos szívet” (Zsolt 51,19), és ugyanakkor bízzunk végtelen irgalmában. Ez az időszak különleges alkalom arra, hogy újra Krisztusra összpontosítsunk, és még jobban meggyőződjünk arról, hogy az egész világ megtisztuljon és visszatérjen hozzá.
Ha szívünk készen áll rá, akkor ennek a liturgikus időszaknak a kegyelme előrevisz minket az Úr követésében. Szent Josemaría arra buzdított minket, hogy a nagyböjt idején egyre nagylelkűbben válaszoljunk Isten akaratára. „Kétségtelenül szükség van egy új változásra, teljesebb hűségre, mélyebb alázatosságra, hogy önzésünk csökkenésével Krisztus növekedjen bennünk, mert ’illum oportet crescere, me autem minui’, neki növekednie kell, nekem pedig csökkennem” (Krisztus közöttünk jár, 58).
A nagyböjt a bűnbánat ideje. XIV. Leó pápa az önmegtartóztatásnak egy olyan formáját javasolja, amely különösen szükséges ezekben az időkben. „Törekedjünk arra, hogy jobban mérlegeljük szavainkat, megfontoltan beszéljünk és ápoljuk a kedvességet: a családban, a barátok között, a munkahelyen, a közösségi médiában, a politikai vitákban, a médiában, a keresztény közösségekben. Akkor a gyűlölet szavai helyébe a remény és a béke szavai lépnek.”(Nagyböjti üzenet, 2026) Csatlakozzunk a Szentatya kívánságához, és igyekezzünk az egység eszközei, a béke és az öröm magvetői lenni minden környezetben, amelyben mozgunk.
Mint tudjátok, február 16-án nagy öröm ért, hogy fogadott a pápa. Kérjük a Szűz Máriát, hogy áldja meg bőségesen az egyház és az egész világ szolgálatában végzett munkáját.
Minden szeretetemmel megáldalak benneteket!
Atyátok
Róma, 2026. február 24.