Drága Gyermekeim, Jézus oltalmazza leányaimat és fiaimat!
Október 2-án ünnepeljük az Opus Dei alapításának újabb évfordulóját. Ez különösen a hálaadás napja lesz, és alkalom arra - erre vágyunk mindannyian, hogy megújítsuk azt az elhatározásunkat, hogy a Művet megvalósítsuk, és hogy jobban szolgáljuk Istent, az Egyházat és a társadalmat.
Szent Josemaría sokszor elmagyarázta, hogy az Opus Dei egész munkája a képzés nyújtásában foglalható össze. Olyan képzésre utalt, amely „nem csak a személy egy részét érinti, hanem egész lényét: egyformán kell hatnia az értelemre, a szívre és az akaratra” (15. levél, 91. pont). Ezért ez egy emberi, lelki, vallási, szakmai és apostoli képzés.
A közelgő Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael arkangyalok ünnepe, akiknek a közbenjárására bízzuk ezt a képzési munkát, szintén segíthet nekünk abban, hogy újra átgondoljuk a képzés végső célját: az azonosulást Jézus Krisztussal.
A különböző képzési eszközök – katekizmus órák, elmélkedések, személyes beszélgetések stb. – azt támogatják, ami leginkább azonosíthat minket az Úrral: a szentségeket, különösen az Eucharisztia és a bűnbocsánat szentségét, valamint az imádságot, amelyet elsősorban az evangélium táplál.
Előfordulhat, hogy az idő múlásával a képzési eszközök nem mondanak nekünk semmi lényegesen újat, de mégis arra szolgálnak, hogy frissen tartsák az üzenetet a szívünkben. Ezért nagyon fontos, hogy aktívan hallgassunk: minden képzési eszköz során az újra hallottakat összevessük az aktuális életünk valóságával, és rátaláljunk „az első alkalom izgalmára”, ahogyan azt Atyánk javasolta nekünk. Persze logikus módon, azok, akik a képzést nyújtják, igyekeznek egyre jobban átadni a Krisztussal való élet szépségét, figyelembe véve az embereket és körülményeiket.
Amennyire a képzés hatékonyabban törekszik a Jézus Krisztussal való fokozatos személyes azonosulásra, úgy fog minket arra vezetni, hogy egyre inkább a sajátunknak érezzük az egész világ örömeit és szenvedéseit. Ahogy Szent Pál írja: „Minden a tiétek, ti Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené” (1Kor 3,22-23).
Továbbra is imádkozzunk a Statútákkal folyó munkáért, amelynek végső szakasza – amint már írtam – a Szentszék kezében van.
Minden szeretetemmel megáldalak benneteket.
Atyátok, Fernando
