Drága Gyermekeim, Jézus oltalmazza leányaimat és fiaimat!

Augusztus 29-én ünnepeljük Keresztelő Szent János szenvedésének liturgikus emléknapját. Az ő alakján és életén gondolkodva, különös figyelmet érdemel az ő igazságért való bátor és hősies kiállása és tanúságtétele, amely a vértanúsághoz vezetett. Eszembe jutnak Szent Josemaría szavai: „Ne félj az igazságtól, még ha halálodat is leled benne.” (Út, 34.) Anélkül, hogy a vértanúságig eljutnánk, az igazság iránti szeretet bizonyos körülmények között különféle, néha nagyon jelentős kellemetlenségeket okozhat.

Ugyanakkor a világ és önmagunk valósága és ennek igazsága iránti szeretet szabaddá tesz bennünket (vö. Jn 8,32); és radikálisan az Igazság tesz szabaddá bennünket, aki Krisztus (vö. Jn 14,6). Szabadság nélkül nem tudnánk szeretni, és szeretet nélkül semmi nem érne semmit.

Mindig, de különösen nehéz helyzetekben, amelyek csüggedéshez vezethetnek, próbáljuk megismerni és felismerni az igazságot a személyes életünkkel kapcsolatban. Ehhez, ahogyan Atyánk ajánlotta, legyünk őszinték Isten előtt, önmagunk előtt és azok előtt, akik segíthetnek lelki életünkben.

Az igazság szeretete, az őszinteség az alázathoz kapcsolódik, amely „az az erény, amely segít megismerni mind nyomorúságunkat, mind nagyságunkat” (Isten barátai, 94. sz.). Amikor nyomorúságunk egyre inkább nyilvánvalóvá válik számunkra, próbáljuk meg végiggondolni nagyságunkat is: azt, hogy Krisztusban Isten gyermekei vagyunk. Akkor az alázat - az igazság - is arra fog vezetni, hogy emlékezzünk arra, hogy „ha Isten velünk van, ki lehet ellenünk” (Róm 8,31).

Kérjük továbbra is az Urat a Mű Statútáinak Szentszék általi felülvizsgálatáért, egyesítve imánkat gyermeki kéréseinkkel a pápáért és minden szándékáért, különösen - ahogyan a múlt heti audiencián kérte - „hogy a népek megtalálják a béke útját”.

Minden szeretetemmel megáldalak benneteket.

Atyátok,

Róma, 2025. augusztus 26.