A Szentségtartó látogatása
Visitátio Ssimi. Sacraménti
. Dicsértessék és áldasssék a legméltóságosabb Olráriszentség!
. Most és mindörökké. Ámen.
Mi Atyánk, Üdvözlégy Mária, Discöség (Az imát háromszor ismétlik)
. Dicsértessék és áldasssék a legméltóságosabb Olráriszentség!
. Most és mindörökké. Ámen.
Lelkiáldozás
Szeretnélek magamhoz venni, Uram, ugyanazzal a tisztasággal, alázattal és áhítattal, amellyel Téged a Szentséges Szűz befogadott, és azzal a lelkülettel és odaadással, ahogy a szentek tették.
. Adorémus in ætérnum Sanctíssimum Sacraméntum.
. Adorémus in ætérnum Sanctíssimum Sacraméntum.
Pater noster, Ave Maria, Glória Patri (ter repetitur oratio).
. Adorémus in ætérnum Sanctíssimum Sacraméntum.
. Adorémus in ætérnum Sanctíssimum Sacraméntum.
Communio spiritualis
Yo quisiera, Señor, recibiros con aquella pureza, humildad y devoción con que os recibió vuestra Santísima Madre, con el espíritu y fervor de los santos.
Adoro te devote
Adóro te devóte
1.Rejtező Istenség, hittel áldalak, ki elrejtezél itt bor s kenyér alatt. Szívem teelőtted megalázkodik, mert ha téged szemlél, megfogyatkozik.
2. Szám, kezem, látásom, benned fennakad, bizton hitem mégis hallásból fakad. Hiszem mind, amit szól Istennek Fia, nincs igazabb, mint az Igazság szava.
3. Rejté a keresztfa istenségedet, itt az emberség is elrejtezkedett. Mindakettőt vallván és hittel hivén, mit a jobb lator kért, azért esdek én.
4. Sebeid Tamással nem szemlélhetem, Te vagy mégis, vallom, Uram, Istenem. Add, hogy egyre jobban higgyek teneked, Tebenned reméljek és szeresselek.
5. Uram halálának szent emlékjele, életadó zálog, élet kenyere. Hogy belőled éljen, késztesd lelkemet; soha ne feledje édességedet.
6. Kegyes pelikánunk, égi szeretet, véredben, tisztátlant, moss meg engemet. Egy cseppje elég, ha a mérlegbe hull, az egész világnak bűnváltságául.
7. Jézus, most csak arcod fátylát láthatom, kérlek, Uram, add meg, mire szomjazom.
Boldogan láthassam egykor színedet és dicsőségedben dicsérhesselek. Ámen.
1. Adóro te devóte, latens Déitas, quæ sub his figúris vere látitas. Tibi se cor meum totum súbiicit, quia, te contémplans, totum déficit.
2. Visus, tactus, gustus in te fállitur, sed audítu solo tuto créditur. Credo quidquid dixit Dei Fílius: nil hoc verbo veritátis vérius.
3. In Cruce latébat sola Déitas; at hic latet simul et humánitas. Ambo tamen credens atque cónfitens, peto quod petívit latro pœnitens.
4. Plagas, sicut Thomas, non intúeor; Deum tamen meum te confíteor. Fac me tibi semper magis crédere, in te spem habére, te dilígere.
5. O memoriále mortis Dómini! Panis vivus vitam præstans hómini, præsta meæ menti de te vívere, et te illi semper dulce sápere.
6. Pie pellicáne, Iesu Dómine, me immúndum munda tuo sánguine: cuius una stilla salvum fácere totum mundum quit ab omni scélere.
7. Iesu, quem velátum nunc aspício, oro, fiat illud quod tam sítio; ut te reveláta cernens fácie, visu sim beátus tuæ glóriæ. Amen.
Pange, lingua (Szentségimádás)
Pange, língua
Zengjed, nyelv, a dicsőséges test titkát s a drága vért, melyet hullatván értékes váltságúl az emberért, a föld ura, a felséges méh gyümölcse nem kimélt.
Egünk küldte, s nekünk szülte tiszta szűz, szeplőtelen. Köztünk élt és hinté földre az Igét, mely jót terem; s csodás szertartással ülte bucsuestjét idelenn.
Mert a végső estebédet tartván ő és társai, együtt a törvényes étket jámborul fogyasztani: étkül a tucatnyi népnek önmagát osztotta ki.
És a kenyeret testévé igézte az Ige-test s a bor lett Krisztus vérévé: magyarázni ne keresd! Hit dolga és igaz szívé, hogy erősen tartsa ezt.
Azért kell e nagy szentséget leborulva áldani és a régi Szövetséget új ritussal váltani: pótolják a rest érzéket a merész hit szárnyai!
Az Atyának és Fiának légyen áldás, dicsőség, üdv, hozsanna és imádat, ujjongások hirdessék! S aki kettejükből árad, a Lélek is áldassék! Ámen.
. Mennyei kenyeret adtál a mennyből. (H.i. Alleluja).
. Amely minden gyönyörűséggel teljes. (H.i. Alleluja).
könyörögjünk
Urunk, Jézus Krisztus, te ebben a csodálatos Szentségben kínszenvedésed emlékét hagytad reánk. Add, kérünk, Tested és Véred szent titkát úgy tisztelnünk, hogy megváltásod gyümölcsét szüntelenül élvezzük. Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké.
. Ámen.
Hódolat litániák
Áldott legyen az Isten.
Áldott legyen az Ő szent neve.
Áldott legyen Jézus Krisztus, valóságos Isten, és valóságos ember.
Áldott legyen Jézus szent neve.
Áldott legyen Jézus szentséges Szíve.
Áldott legyen Jézus drága szent Vére.
Áldott legyen Jézus a legméltóságosabb Oltáriszentségben.
Áldott legyen a vigasztaló Szentlélek.
Áldott legyen a Szűz és Istenanya, Mária.
Áldott legyen az ő Szeplőtelen Fogantatása.
Áldott legyen a Boldogságos Szűz dicsőséges mennybevétele.
Áldott legyen Szűz Mária szent neve.
Áldott legyen Szent József, a szent Szűz tisztaságos jegyese.
Áldott legyen Isten angyalaiban és szentjeiben.
Ámen
Dicsérjétek az Urat minden nemzetek, dicsérjétek őt, minden népek! Mert az ő irgalmassága megmutatkozott rajtunk, és az Úr igaz volta örökké megmarad.
Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek. Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.
Pange, língua, gloriósi Córporis mystérium, Sanguinísque pretiósi, quem in mundi prétium, fructus ventris generósi Rex effúdit géntium.
Nobis datus, nobis natus ex intácta Vírgine, et in mundo conversátus, sparso verbi sémine, sui moras incolátus miro cláusit órdine.
In suprémæ nocte cœnæ, recúmbens cum frátribus, observáta lege plene, cibis in legálibus, cibum turbæ duodénæ se dat suis mánibus.
Verbum caro, panem verum, Verbo carnem éfficit, fitque sanguis Christi merum, et, si sensus déficit, ad firmándum cor sincérum, sola fides súfficit.
Tantum ergo Sacraméntum venerémur cérnui; et antíquum documéntum novo cedat rítui; præstet fides suppleméntum sénsuum deféctui.
Genitóri, Genitóque laus et iubilátio, salus, honor, virtus quoque sit et benedíctio; procedénti ab utróque compar sit laudátio. Amen.
. Panem de cælo præstitísti eis. (T. P. Allelúia).
. Omne delectaméntum in se habéntem. (T. P. Allelúia).
Orémus
Deus, qui nobis sub sacramento mirábili, passionis tuæ memóriam reliquísti: tríbue, quǽsumus, ita nos córporis et sánguinis tui sacra mystéria venerári, ut redemptiónis tuæ fructum in nobis iúgiter sentiámus. Qui vivis et regnas in sǽcula sæculórum.
. Amen.
Alabanzas de desagravio
Bendito sea Dios.
Bendito sea su Santo Nombre.
Bendito sea Jesucristo, Dios y Hombre verdadero.
Bendito sea el Nombre de Jesús.
Bendito sea su Sacratísimo Corazón.
Bendita sea su Preciosísima Sangre.
Bendito sea Jesús en el Santísimo Sacramento del Altar.
Bendito sea el Espíritu Santo Paráclito.
Bendita sea la excelsa Madre de Dios, María Santísima.
Bendita sea su Santa e Inmaculada Concepción.
Bendita sea su Gloriosa Asunción.
Bendito sea el nombre de María, Virgen y Madre.
Bendito sea San José, su castísimo Esposo.
Bendito sea Dios en sus Ángeles y en sus Santos.
Amén.
Laudáte Dóminum omnes gentes, laudáte eum, omnes pópuli, quóniam confirmáta est super nos misericórdia eius, et véritas Dómini manet in ætérnum.
Glória Patri, et Fílio, et Spirítui Sancto; sicut erat in princípio, et nunc, et semper, et in sǽcula sæculórum. Amen.
Sacris solemniis (Ezen a szent napon)
Sacris solémniis
Az utolsó két strófa a 'Panis Angelicus' énekli
Ezen a szent napon örvendjünk, emberek,
Szívben és ajkakon himnuszok zengjenek.
A régi múljon el, újúlnak mindenek,
Szó és a tett, szív és kebel.
A végső vacsorát ünnepli e sereg,
Hol az Úr Krisztus ád bárányt és kenyeret
Testvérei elé, amint a régiek
Szentelt törvénye rendelé.
Bárány a lakomán amikor elfogyott,
Az előkép után testet és vért adott
Apostolainak, és egyformán jutott
Egy-egynek és mindannyinak.
Testét így adta át gyengék falatjakép,
Búsaknak így borát, vérének serlegét,
„Amit nektek adok” – hozzájuk így beszélt –
„Vegyétek mind és igyatok.”
E Szakramentomot ekként alapítá,
S egyedül a papok kezére bízta rá.
Előbb a pap vegye, hogy majd kiosztaná,
Mit rábízott Krisztus kegye.
Emberek étke lett az angyali kenyér,
Az előkép-jelek sora itt véget ér.
Ó milyen csodaszép, hogy Istenéből él
Szegény nyomorult szolganép!
Hármas-egy Istenünk, hozzád fohászkodunk
Urunkul tisztelünk, jőjj és légy gyámolunk.
Vezess ösvényeden, hová iparkodunk:
A fénybe, mely körülveszen!
Ámen.
Ultimae duae strophae sunt hymnus 'Panis Angelicus'
Sacris solémniis iuncta sint gáudia,
Et ex praecórdiis sonent praecónia;
Recédant vétera, nova sint ómnia,
Corda, voces, et ópera.
Noctis recólitur coena novíssima,
Qua Christus créditur agnum et ázyma
Dedísse frátribus, iuxta legítima
Priscis indúlta pátribus.
Post agnum týpicum, explétis épulis,
Corpus Domínicum datum discípulis,
Sic totum ómnibus, quod totum síngulis,
Eius fatémur mánibus.
Dedit fragílibus córporis férculum,
Dedit et trístibus sánguinis póculum,
Dicens: Accípite quod trado vásculum;
Omnes ex eo bíbite.
Sic sacrifícium istud instítuit,
Cuius offícium commítti vóluit
Solis presbýteris, quibus sic cóngruit,
Ut sumant, et dent céteris.
Panis angélicus fit panis hóminum;
Dat panis cǽlicus figúris términum;
O res mirábilis: mandúcat Dóminum
Pauper, servus et húmilis.
Te, trina Déitas únaque, póscimus;
Sic nos tu vísita, sicut te cólimus:
Per tuas sémitas duc nos quo téndimus,
Ad lucem quam inhábitas.
Amen.
Dícsérd Sion
Lauda Sion
Eucharisztikus himnusz
Dicsérd Sion, Üdvözítőd,
Jó pásztorod, hű segítőd,
Áldja hangos éneked.
Himnuszt mondj, egész szíveddel,
Szóddal úgyis nem érhedd el,
Méltón nem dicsérheted.
Nagy dologról szól az ének;
Élet élő kútfejének,
A Kenyérnek hódolunk.
Estelén a Vacsorának
A tizenkét tanítványnak
Mit kiosztott Krisztusunk.
Hangosan hát fönnesengjen,
Ujjongjon és égre csengjen
Zengő lelkünk hangja ma.
Mert mit ajkunk most magasztal:
Amaz ünnep, amaz asztal,
Amaz első lakoma.
Ott új Húsvét napja támadt,
Új kötése új királynak,
Régi Húsvét bételett.
Új világtól fut az őság,
Árnyat oszlat új valóság
Fényesség űz éjfelet.
S amit ott tett önkezével:
Emlékére nyilt igével
Hagyta Krisztus végzentünk,
Szent igéktől megoktatva,
Üdvösséges áldozatra
Kenyeret s bort szentelünk.
Ágazatja szent hitünknek:
Testté, vérré lényegülnek,
Bor s kenyér mi volt előbb.
Régi rend itt újnak enged,
Szárnya lankad észnek, szemnek,
Élő hitből végy erőt.
Színében bor és kenyérnek
(Jel csak ez, de más a lényeg!)
Drága nagy jók rejlenek.
Vér bár a bor, test az étel,
Egy is Krisztus, semmi kétely!
Két szín Őt nem osztja meg.
Aki veszi, meg nem osztja,
Meg nem töri, nem szakasztja,
Mindenek épen veszik.
Veszi egy és ezrek veszik,
S minden egyenlőn kapja részit,
Mégis: nem fogyatkozik.
Veszi jó és veszi vétkes,
Ám gyümölcse vajmi kétes:
Élet vagy elkárhozás.
Rossznak átok, üdv a jóknak:
Lásd, az együtt áldozóknak
Végül milyen szörnyű más!
S ha megtört az áldozatban,
Kétség, tudd meg, nincsen abban:
Úgy van ott minden darabban,
Mint a teljes szín alatt.
Őt törés nem törheté meg,
Csak a jelnek (köntösének!)
Színe tört meg, ám a lényeg
Változatlan egy marad.
Imhol angyaloknak étke,
Vándorútunk erőssége,
Édes fiak vendégsége!
Ebeknek oda ne vesd!
Ősi manna ezt mutatja,
Ezt Izsáknak áldozatja,
Bárány vére csordulatja
Képpel írja régen ezt.
Kegyes pásztor, igaz étek:
Édes Jézus! kérünk téged,
Te legeltesd; védd a néped,
Te mutasd meg kegyességed,
Fönn az élők közepett.
Mindenható fejedelmünk,
Éltünk, éltetőnk, szerelmünk,
Engedj asztalodra lelnünk,
S testvérül engedd ölelnünk
Odafönn a szenteket. Ámen.
Aleluja.
Hymnus eucharisticus
Lauda, Sion Salvatórem,
lauda ducem et pastórem
in hymnis et cánticis.
Quantum potes, tantum aude:
quia maior omni laude,
nec laudáre súfficis.
Laudis thema speciális,
panis vivus et vitális
hódie propónitur.
Quem in sacræ mensa cenæ,
turbæ fratrum duodénæ
datum non ambígitur.
Sit laus plena, sit sonóra,
sit iucúnda, sit decóra
mentis iubilátio.
Dies enim solémnis ágitur,
in qua mensæ prima recólitur
huius institútio.
In hac mensa novi Regis,
novum Pascha novæ legis
Phase vetus términat.
Vetustátem nóvitas,
umbram fugat véritas,
noctem lux elíminat.
Quod in cena Christus gessit,
faciéndum hoc expréssit
in sui memóriam.
Docti sacris institútis,
panem, vinum, in salútis
consecrámus hóstiam.
Dogma datur Christiánis,
quod in carnem transit panis,
et vinum in sánguinem.
Quod non capis, quod non vides,
animósa firmat fides,
præter rerum órdinem.
Sub divérsis speciébus,
signis tantum, et non rebus,
latent res exímiæ.
Caro cibus, sanguis potus:
manet tamen Christus totus,
sub utráque spécie.
A suménte non concísus,
non confráctus, non divísus:
ínteger accípitur.
Sumit unus, sumunt mille:
quantum isti, tantum ille:
nec sumptus consúmitur.
Sumunt boni, sumunt mali:
sorte tamen inæquáli,
vitæ vel intéritus.
Mors est malis, vita bonis:
vide paris sumptiónis
quam sit dispar éxitus.
Fracto demum sacraménto,
ne vacílles, sed memento,
tantum esse sub fragménto,
quantum toto tégitur.
Nulla rei fit scissúra:
signi tantum fit fractúra:
qua nec status nec statúra
signáti minúitur.
Ecce panis Angelórum,
factus cibus viatórum:
vere panis fíliórum,
non mitténdus cánibus.
In figúris præsignátur,
cum Isaac immolátur:
agnus paschæ deputátur:
datur manna pátribus.
Bone Pastor, panis vere,
Iesu, nostri miserére:
tu nos pasce, nos tuére:
tu nos bona fac vidére
in terra vivéntium.
Tu, qui cuncta scis et vales:
qui nos pascis hic mortales:
tuos ibi commensáles,
coherédes et sodales
fac sanctórum cívium. Amen.
Allelúia.
Eukaristisk hymn
Sion, sjung till Frälsarns ära,
fram till Herden skall du bära
all din lovsång, ren och klar.
Fastän den är alltför ringa
skall den ändå högt få klinga.
Ge det skönaste du har!
Lova honom som dig givit
brödet som ditt liv har blivit
och som ger åt världen liv,
brödet som vid nattvardsbordet
räcktes åt de tolv med ordet:
Tag och ät, i mig förbliv!
Detta är vår fröjd, vår ära:
Kristus är oss saligt nära,
ger sig själv i detta bröd.
När han ger sitt blod att dricka,
tro det, tag det, tvivla icke
på den gåva han dig bjöd.
Nytt förbund har Herren slutit,
nya påskens bröd han brutit,
Kyrkan föds på denna dag.
Se, förgånget är det gamla,
nytt är folket han vill samla
kring en ny och evig lag.
Eukaristisk hymn
Sion, sjung till Frälsarns ära,
fram till Herdens kall du bära
all din lovsång, ren och klar.
Fastän den är alltför ringa
skall den ändå högt få klinga.
Ge det skönaste du har!
Lova honom som dig givit
brödet som ditt liv har blivit
och som ger åt världen liv,
brödet som vid nattvardsbordet
räcktes åt de tolv med ordet:
Tag och ät, i mig förbliv!
Detta är vår fröjd, vår ära:
Kristus är oss saligt nära,
ger sig själv i detta bröd.
När han ger sitt blod att dricka,
tro det, tag det, tvivla icke
på den gåva han dig bjöd.
Nytt förbund har Herren slutit,
nya påskens bröd han brutit,
Kyrkan föds på denna dag.
Se, förgånget är det gamla,
nytt är folket han vill samla
kring en ny och evig lag.
Eukarisktis hymn
Sion, sjung till Frälsarns ära,
fram till Herden skall du bära
all din lovsång, ren och klar.
Fastän den är alltför ringa
skall den ändå högt få klinga.
Ge det skönaste du har!
Lova honom som dig givit
brödet som ditt liv har blivit
och som ger åt världen liv,
brödet som vid nattvardsbordet
räcktes åt de tolv med ordet:
Tag och ät, i mig förbliv!
Detta är vår fröjd, vår ära:
Kristus är oss saligt nära,
ger sig själv i detta bröd.
När han ger sitt blod att dricka,
tro det, tag det, tvivla icke
på den gåva han dig bjöd.
Nytt förbund har Herren slutit,
nya påskens bröd han brutit,
Kyrkan föds på denna dag.
Se, förgånget är det gamla,
nytt är folket han vill samla
kring en ny och evig lag.
Genom denna offerhandling
sker en underbar förvandling
fast gestalterna är kvar.
Brödet räcks åt en, åt flera,
ingen får dock mindre, mera.
Helt han ger sig åt envar.
Detta under fattar ingen,
vad som sker är bortom tingen.
Stort är trons mysterium!
Sök ej att förstå och känna
men låt kärleken dig bränna
när ditt hjärta blir hans rum.
Änglabrödet skänks åt världen.
Till en kost på levnadsfärden
varje troende det får.
I symboler göms det sanna:
påskalammet, öknens manna,
Isak som till offret går.
Till Guds måltid bjudes alla.
Jordens folk han velat kalla
till att bryta samma bröd.
God och ond får del av födan
fast de går mot skilda öden:
evigt liv och evig död.
Gode Herde, skänk de dina
del i dina sår, din pina,
din uppståndelse, ditt liv!
När vi sist skall hädan fara,
må vår vägkost du då vara
och vid vägens slut vår frid.
10 Du som allt förmår och känner
och tar vård om dina vänner,
stärk och när oss i din hjord.
När vår vandring har fått sluta,
låt oss då tillsammans njuta
livets måltid vid ditt bord.
Fracto
Ecce panis
Iesu dulcis memória (Ó, Jézus, emlékezni rád)
Iesu dulcis memória
Ó, Jézus, emlékezni rád,
a szívnek szent örömöt ád,
de minden méznél édesebb
szívünkben bírni tégedet.
Nincs szó a földön kedvesebb,
nincs dallam zengőbb, édesebb,
gondolni szebbet nem lehet,
mint Jézus, édes szent neved.
Bűnbánó nálad lel reményt,
könyörgő szív jótéteményt,
ha keresünk, itt jársz velünk,
mi várhat majd, ha föllelünk!
A nyelv azt nem mondhatja ki,
betű ki nem fejezheti,
csak aki érzi, tudja azt,
Jézust szeretni mily malaszt.
Te légy, ó Jézus, örömünk,
mennyekben gazdag örökünk,
te adj az égben koronát,
most és örök időkön át.
Ámen.
Iesu dulcis memória
Dans vera cordis gáudia
Sed super mel et ómnia
Eius dulcis praésentia.
Nil cánitur suávius
Nil audítur iucúndius
Nil cogitátur dúlcius
Quam Jesus Dei Fílius.
Iesu, spes paeniténtibus
Quam pius es peténtibus
Quam bonus Te quaeréntibus
Sed quid inveniéntibus?
Nec lingua valet dícere
Nec líttera exprímere
Expértus potest crédere
Quid sit Iesum dilígere.
Sis, Iesu, nostrum gáudium,
Qui es futúrus praémium:
Sit nostra in te glória
Per cuncta semper saecula.
Amen.
Verbum supernum (O Salutaris Hostia)
Verbum supérnum
Az utolsó két strófa az 'O Salutaris Hostia'
Verbum supérnum pródiens,
nec Patris linquens déxteram,
ad opus suum éxiens,
venit ad vitae vésperam.
In mortem a discípulo
suis trádendus aémulis,
prius in vitae férculo
se trádidit discípulis.
Quibus sub bina spécie
carnem dedit et sánguinem;
ut dúplicis substántiae
totum cibáret hóminem.
Se nascens dedit sócium,
convéscens in edúlium,
se móriens in prétium,
se regnans dat in praémium.
Ó üdvösséges Áldozat,
ki eget nyitsz néped előtt:
ellenség hoz reánk hadat,
küldj segítséget, adj erőt!
Egy-háromságos Istenünk,
örök dicsőség teneked,
ki a hazában minekünk
adsz határtalan életet. Ámen.
Ultimae duae strophae sunt 'O Salutáris Hóstia'
Verbum supérnum pródiens,
nec Patris linquens déxteram,
ad opus suum éxiens,
venit ad vitae vésperam.
In mortem a discípulo
suis trádendus aémulis,
prius in vitae férculo
se trádidit discípulis.
Quibus sub bina spécie
carnem dedit et sánguinem;
ut dúplicis substántiae
totum cibáret hóminem.
Se nascens dedit sócium,
convéscens in edúlium,
se móriens in prétium,
se regnans dat in praémium.
O salutáris hóstia,
quae caeli pandis óstium,
bella premunt hostília;
da robur, fer auxílium.
Uni trinóque Domino
sit sempitérna glória:
qui vitam sine término
nobis donet in pátria. Amen.