Szentségimádás

. Dicsértessék és áldasssék a legméltóságosabb Olráriszentség!

. Most és mindörökké. Ámen.

Mi Atyánk, Üdvözlégy Mária, Discöség (Az imát háromszor ismétlik)

. Dicsértessék és áldasssék a legméltóságosabb Olráriszentség!

. Most és mindörökké. Ámen.

Lelkiáldozás 

Szeretnélek magamhoz venni, Uram, ugyanazzal a tisztasággal, alázattal és áhítattal, amellyel Téged a Szentséges Szűz befogadott, és azzal a lelkülettel és odaadással, ahogy a szentek tették.

1.Rejtező Istenség, hittel áldalak, ki elrejtezél itt bor s kenyér alatt. Szívem teelőtted megalázkodik, mert ha téged szemlél, megfogyatkozik.

2. Szám, kezem, látásom, benned fennakad, bizton hitem mégis hallásból fakad. Hiszem mind, amit szól Istennek Fia, nincs igazabb, mint az Igazság szava.

3. Rejté a keresztfa istenségedet, itt az emberség is elrejtezkedett. Mindakettőt vallván és hittel hivén, mit a jobb lator kért, azért esdek én.

4. Sebeid Tamással nem szemlélhetem, Te vagy mégis, vallom, Uram, Istenem. Add, hogy egyre jobban higgyek teneked, Tebenned reméljek és szeresselek.

5. Uram halálának szent emlékjele, életadó zálog, élet kenyere. Hogy belőled éljen, késztesd lelkemet; soha ne feledje édességedet.

6. Kegyes pelikánunk, égi szeretet, véredben, tisztátlant, moss meg engemet. Egy cseppje elég, ha a mérlegbe hull, az egész világnak bűnváltságául.

7. Jézus, most csak arcod fátylát láthatom, kérlek, Uram, add meg, mire szomjazom.
Boldogan láthassam egykor színedet és dicsőségedben dicsérhesselek. Ámen.

Zengjed, nyelv, a dicsőséges test titkát s a drága vért, melyet hullatván értékes váltságúl az emberért, a föld ura, a felséges méh gyümölcse nem kimélt.

Egünk küldte, s nekünk szülte tiszta szűz, szeplőtelen. Köztünk élt és hinté földre az Igét, mely jót terem; s csodás szertartással ülte bucsuestjét idelenn.

Mert a végső estebédet tartván ő és társai, együtt a törvényes étket jámborul fogyasztani: étkül a tucatnyi népnek önmagát osztotta ki.

És a kenyeret testévé igézte az Ige-test s a bor lett Krisztus vérévé: magyarázni ne keresd! Hit dolga és igaz szívé, hogy erősen tartsa ezt.

Azért kell e nagy szentséget leborulva áldani és a régi Szövetséget új ritussal váltani: pótolják a rest érzéket a merész hit szárnyai!

Az Atyának és Fiának légyen áldás, dicsőség, üdv, hozsanna és imádat, ujjongások hirdessék! S aki kettejükből árad, a Lélek is áldassék! Ámen.

. Mennyei kenyeret adtál a mennyből. (H.i. Alleluja).

. Amely minden gyönyörűséggel teljes. (H.i. Alleluja).

könyörögjünk

Urunk, Jézus Krisztus, te ebben a csodálatos Szentségben kínszenvedésed emlékét hagytad reánk. Add, kérünk, Tested és Véred szent titkát úgy tisztelnünk, hogy megváltásod gyümölcsét szüntelenül élvezzük. Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké.

. Ámen.

Hódolat litániák

Áldott legyen az Isten.

Áldott legyen az Ő szent neve.

Áldott legyen Jézus Krisztus, valóságos Isten, és valóságos ember.

Áldott legyen Jézus szent neve.

Áldott legyen Jézus szentséges Szíve.

Áldott legyen Jézus drága szent Vére.

Áldott legyen Jézus a legméltóságosabb Oltáriszentségben.

Áldott legyen a vigasztaló Szentlélek.

Áldott legyen a Szűz és Istenanya, Mária.

Áldott legyen az ő Szeplőtelen Fogantatása.

Áldott legyen a Boldogságos Szűz dicsőséges mennybevétele.

Áldott legyen Szűz Mária szent neve.

Áldott legyen Szent József, a szent Szűz tisztaságos jegyese.

Áldott legyen Isten angyalaiban és szentjeiben.

Ámen

Dicsérjétek az Urat minden nemzetek, dicsérjétek őt, minden népek! Mert az ő irgalmassága megmutatkozott rajtunk, és az Úr igaz volta örökké megmarad.

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek. Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

Az utolsó két strófa a 'Panis Angelicus' énekli

Ezen a szent napon örvendjünk, emberek,
Szívben és ajkakon himnuszok zengjenek.
A régi múljon el, újúlnak mindenek,
Szó és a tett, szív és kebel.

A végső vacsorát ünnepli e sereg,
Hol az Úr Krisztus ád bárányt és kenyeret
Testvérei elé, amint a régiek
Szentelt törvénye rendelé.

Bárány a lakomán amikor elfogyott,
Az előkép után testet és vért adott
Apostolainak, és egyformán jutott
Egy-egynek és mindannyinak.

Testét így adta át gyengék falatjakép,
Búsaknak így borát, vérének serlegét,
„Amit nektek adok” – hozzájuk így beszélt –
„Vegyétek mind és igyatok.”

E Szakramentomot ekként alapítá,
S egyedül a papok kezére bízta rá.
Előbb a pap vegye, hogy majd kiosztaná,
Mit rábízott Krisztus kegye.

Emberek étke lett az angyali kenyér,
Az előkép-jelek sora itt véget ér.
Ó milyen csodaszép, hogy Istenéből él
Szegény nyomorult szolganép!

Hármas-egy Istenünk, hozzád fohászkodunk
Urunkul tisztelünk, jőjj és légy gyámolunk.
Vezess ösvényeden, hová iparkodunk:
A fénybe, mely körülveszen!
Ámen.

Eucharisztikus himnusz

Dicsérd Sion, Üdvözítőd,
Jó pásztorod, hű segítőd,
Áldja hangos éneked.
Himnuszt mondj, egész szíveddel,
Szóddal úgyis nem érhedd el,
Méltón nem dicsérheted.

Nagy dologról szól az ének;
Élet élő kútfejének,
A Kenyérnek hódolunk.
Estelén a Vacsorának
A tizenkét tanítványnak
Mit kiosztott Krisztusunk.

Hangosan hát fönnesengjen,
Ujjongjon és égre csengjen
Zengő lelkünk hangja ma.
Mert mit ajkunk most magasztal:
Amaz ünnep, amaz asztal,
Amaz első lakoma.

Ott új Húsvét napja támadt,
Új kötése új királynak,
Régi Húsvét bételett.
Új világtól fut az őság,
Árnyat oszlat új valóság
Fényesség űz éjfelet.

S amit ott tett önkezével:
Emlékére nyilt igével
Hagyta Krisztus végzentünk,
Szent igéktől megoktatva,
Üdvösséges áldozatra
Kenyeret s bort szentelünk.

Ágazatja szent hitünknek:
Testté, vérré lényegülnek,
Bor s kenyér mi volt előbb.
Régi rend itt újnak enged,
Szárnya lankad észnek, szemnek,
Élő hitből végy erőt.

Színében bor és kenyérnek
(Jel csak ez, de más a lényeg!)
Drága nagy jók rejlenek.
Vér bár a bor, test az étel,
Egy is Krisztus, semmi kétely!
Két szín Őt nem osztja meg.

Aki veszi, meg nem osztja,
Meg nem töri, nem szakasztja,
Mindenek épen veszik.
Veszi egy és ezrek veszik,
S minden egyenlőn kapja részit,
Mégis: nem fogyatkozik.

Veszi jó és veszi vétkes,
Ám gyümölcse vajmi kétes:
Élet vagy elkárhozás.
Rossznak átok, üdv a jóknak:
Lásd, az együtt áldozóknak
Végül milyen szörnyű más!

S ha megtört az áldozatban,
Kétség, tudd meg, nincsen abban:
Úgy van ott minden darabban,
Mint a teljes szín alatt.
Őt törés nem törheté meg,
Csak a jelnek (köntösének!)
Színe tört meg, ám a lényeg
Változatlan egy marad.

Imhol angyaloknak étke,
Vándorútunk erőssége,
Édes fiak vendégsége!
Ebeknek oda ne vesd!
Ősi manna ezt mutatja,
Ezt Izsáknak áldozatja,
Bárány vére csordulatja
Képpel írja régen ezt.

Kegyes pásztor, igaz étek:
Édes Jézus! kérünk téged,
Te legeltesd; védd a néped,
Te mutasd meg kegyességed,
Fönn az élők közepett.
Mindenható fejedelmünk,
Éltünk, éltetőnk, szerelmünk,
Engedj asztalodra lelnünk,
S testvérül engedd ölelnünk
Odafönn a szenteket. Ámen.

Aleluja.

Ó, Jézus, emlékezni rád, 
a szívnek szent örömöt ád,
de minden méznél édesebb
szívünkben bírni tégedet.

Nincs szó a földön kedvesebb,
nincs dallam zengőbb, édesebb,
gondolni szebbet nem lehet,
mint Jézus, édes szent neved.

Bűnbánó nálad lel reményt,
könyörgő szív jótéteményt,
ha keresünk, itt jársz velünk,
mi várhat majd, ha föllelünk!

A nyelv azt nem mondhatja ki,
betű ki nem fejezheti,
csak aki érzi, tudja azt,
Jézust szeretni mily malaszt.

Te légy, ó Jézus, örömünk,
mennyekben gazdag örökünk,
te adj az égben koronát,
most és örök időkön át.

Ámen.

Az utolsó két strófa az 'O Salutaris Hostia'

Verbum supérnum pródiens,
nec Patris linquens déxteram,
ad opus suum éxiens,
venit ad vitae vésperam.

In mortem a discípulo
suis trádendus aémulis,
prius in vitae férculo
se trádidit discípulis.

Quibus sub bina spécie
carnem dedit et sánguinem;
ut dúplicis substántiae
totum cibáret hóminem.

Se nascens dedit sócium,
convéscens in edúlium,
se móriens in prétium,
se regnans dat in praémium.

Ó üdvösséges Áldozat,
ki eget nyitsz néped előtt:
ellenség hoz reánk hadat,
küldj segítséget, adj erőt!

Egy-háromságos Istenünk,
örök dicsőség teneked,
ki a hazában minekünk
adsz határtalan életet. Ámen.