Drága gyermekeim, Jézus oltalmazza leányaimat és fiaimat!

Közép-Amerika számos országában tett legutóbbi látogatásom során ismét megtapasztalhattam a Mű áldott egységét. Újra és újra rá kell csodálkoznunk, hogy Isten milyen irgalmas velünk. Az Atyánk 1930. és 1943. február 14-éire emlékezve egyszer megjegyezte: „Nem hiába akarta az Úr, hogy ugyanarra a dátumra essen jóságának ez a két megmutatkozása. (…) Kérjétek az Urat, hogy tanítsa meg nektek úgy szeretni a Mű egységét, ahogy Ő szerette azt az első pillanattól kezdve.”(1958.02.14.)

Az utolsó vacsorán az Úr a hívők egységéért imádkozott: „Ut omnes unum sint” (Jn 17,24) - Legyenek mindnyájan egyek. Itt nemcsak egy intézmény egységéről van szó, amely emberi szempontból jól van felépítve, hanem a Szeretetből felépülő egységről: „Amint te, Atyám bennem vagy s én benned” (uo.) Az első keresztények ebben világos példát mutatnak: „A sok hívő mind egy szív, egy lélek volt.” (ApCsel 4,32)

Mivel ez az egység a szeretet következménye, ezért nem egyformaság, hanem közösség. Olyan egység ez a sokszínűséggel együtt, amely a különbözőségekkel való együttélés örömében mutatkozik meg, és megtanulunk gazdagodni a többiekkel, és szeretetteljes légkört teremteni a környezetünkben. Jézus rámutatott, hogy ez az egység feltétele az evangélium hatékony továbbadásának: „hogy így elhiggye a világ” (Jn 17,21). Az egység azt is jelenti, hogy nem zár be minket egy csoportba, hanem - az Egyház részeként – barátsággal megnyílunk mindenki felé ebben a csodálatos evangelizációs küldetésben.

Igyekezzünk megújult lendülettel élni az egységet, azokkal kezdve, akik a legközelebb állnak hozzánk. Így, Isten kegyelmével, aki az egység forrása, le fogjuk tudni győzni az akadályokat, amelyekkel utunkon találkozunk.

Minden szeretetemmel megáldalak benneteket!

Atyátok,

Róma, 2019. február 14.