A Prelátus üzenete (2018. március 19.)

Rövid üzenetében a Prelátus felidézi Szent József alakját, akinek – a miénktől nem különböző – mindennapi élete elválaszthatatlanul összefonódott Istennel. Arra buzdít továbbá, hogy kérjük Szent József közbenjárását azért, hogy az életünkkel tudjunk válaszolni az Úr mérhetetlen szeretetére.

Szent Josemaríát meghatotta Szent József egyszerűsége és nagysága: az élete – „egy galileai mesteremberé, aki ugyanolyan volt, mint bárki más” – elválaszthatatlanul összefonódott Jézus és Mária életével. Alakjában az Atyánk felfedezte az azokra jellemző vonásokat, akiket Isten meghívott arra, hogy Vele éljék mindennapi életüket, annak minden következményével, a váratlan dolgokkal vagy gondokkal együtt. Szent József egy fedél alatt élt Istennel. Talán azt gondolhatjuk, hogy e tekintetben bizony nem úgy tűnik, hogy „ugyanolyan volt, mint bárki más”. Ámde nem így imádkozunk mi is: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj”? És ha megengedjük neki, Ő belép, és egy szava elég ahhoz, hogy meggyógyítson minket (vö. Mt 8,8).

Ma figyelmünk – az egész Egyházzal együtt – különös módon Józsefre, erre az igaz és hűséges férfira irányul. Kérjük a közbenjárását azért, hogy életünkkel napról napra meg tudjunk felelni Jézus Krisztus mérhetetlen szeretetének, és szélesre tárjuk előtte az otthonunk, a szívünk kapuját. Kérjük tőle, hogy ez a Vele való összhang arra indítson minket, hogy egyre nagyobb lendülettel szolgáljuk a többi embert és terjesszük az Evangélium örömét.

Róma, 2018. március 19.