Kedves gyermekeim! Jézus oltalmazza leányaimat és fiaimat!

A közelgő karácsonykor újra fülünkbe csendül majd, amit az angyalok hírül adtak: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!” (Lk 2,14) Ennek az éneknek a visszhangja minden évben betölti az egész világot, vidám reménykedést lobbantva fel bennünk. Különösképpen, mert a béke közel jön hozzánk és egy Gyermek tekintetében szemlélhetjük azt: „Ő, a mi békességünk” (Ef 2,14), ahogyan Szent Pál írja később, miközben Krisztus misztériumáról elmélkedik.

A világnak nagy szüksége van a békére. Mindannyiunknak – a családunkban, munkahelyünkön és mindenhol, ahol megfordulunk – szüksége van a Gyermekre, akiről az angyalok hírül adták, hogy ő a Megváltó. (vö. Lk 2,11) Nélküle minden törekvésünk, mellyel békességet akarunk vinni a szívekbe, kevésnek bizonyul. Ezért beszél az Egyház az embereknek szüntelenül Jézusról, miként a pásztorok tették, miután látták őt a jászolban. (vö. Lk 2,16-18) Mi is hirdetni akarjuk; az apostolkodás által, „Krisztusról kell beszélnünk, nem saját magunkról.” (Krisztus előttünk jár, 163.)

A karácsonyi napok alatt elmélkedjünk Isten szeretetének nagy misztériumáról, mely ebben a Gyermekben testesült meg, aki nekünk született. (vö. Iz 9,5) Milyen könnyű megtalálni és újra felfedezni a békét, a nyugalmat, amikor a Születésről imádkozunk, miközben Mária és József jelenlétében elbűvöl minket a jászolban fekvő Jézus! A szeretetnek e misztériumáról elmélkedve pedig az Úr újabb lendületet ad nekünk, melyet aztán tovább adhatunk másoknak.

Minden szeretetemmel megáldalak benneteket!

Atyátok,

Róma, 2018. december 16.