Egyre többet mosolyogtam

Interjú Roger Bissonnette-tel, aki autószerelőként és iskolabusz-vezetőként a Besner&Bissonnette Inc alkalmazottja. Nős, két felnőtt gyermeke van.

Hogyan és mikor ismerkedett meg Szent Josemaría Escrivával?

A lányom 1980-ban az Opus Dei tagja lett, majd pár évvel később a feleségem követte őt. Részt vettek a Manoir de Beaujeu Központ hölgyek számára szervezett tevékenységeiben. Én autószerelőként a saját műhelyemben dolgoztam éveken keresztül, és rendszeresen jártam misére vasárnaponként. A feleségem részt vett a plébánia munkájában, ahol elsősorban a ministránsok hittanóráját tartotta. Gyakoroltam a hitemet, de soha nem jutott eszembe, hogy egy olyan világi ember, mint én, a szentté válás útján járhat. Ezt inkább a papok és a szerzetesek útjának tartottam. Amikor azonban feleségem elolvastatta velem Szent Josemaría néhány szentbeszédét, rájöttem, hogy én is szentté válhatok. Ez az újdonság erejével hatott rám.

Milyen hatással volt Szent Josemaría tanítása a mindennapi munkájára?

Valójában mindig Istennek ajánlottam fel a munkámat, hiszen ezt tanultam otthon a szüleimtől és az iskolában. Miután azonban egyre többet tudtam meg Szent Josemaría életéről, én is egyre tudatosabban ajánlottam fel a munkámat a környezetemben élő emberekért, a családomért, a munkatársaimért és a barátaimért. Szokásom volt szitkozódni olyan helyzetekben, amikor valami nem sikerült, de felismertem, hogy jó példát kell mutatnom, és megváltoztam... Mint megannyi hasonló műhelyben a környékünkön, a mienkben is voltak illetlen naptárak a falon. Rájöttem, hogy ezeknek nincs helyük nálunk, és kicseréltem őket az Alapító imakártyájával. Ez segített abban, hogy állandóan Isten jelenlétében maradjunk, továbbá gyakran vált az ügyfeleinkkel való beszélgetések témájává is.

Szent Josemaría mely tulajdonságai voltak különösen nagy hatással Önre?

Van egy meghatározó dolog, amely nagyon magával ragadott, amikor a találkozókról készült videókat néztem, és ez nem más, mint az a boldog, sugárzó és másokra is átragadó mosoly, amely mindig látható volt az Alapító arcán. Észrevettem, hogy az Opus Dei tagjai mindig őszintén mosolyognak. Ezért magam is egyre többet kezdtem mosolyogni, a műhelyben levő gondok és bajok ellenére is. Egy barátom egyszer meg is kérdezte, hogy hogyan lehet az, hogy nekem soha nincs rossz kedvem... Nem tudtam pontosan, mit is mondjak neki, ezért azt mondtam, hogy ezt az Atyánktól tanultam. Szent Josemaría beszédeit hallgatva sokkal többet elmélkedtem és szemlélődőbb lettem. A feleségem meg is jegyezte, hogy sokkal könnyedebbé váltam és jóval kevesebbet bosszankodom.

Be kell vallanom, hogy először nem volt könnyű a gyakorlatban megélni mindazt, amit tanultam. Különösen nehéz volt legyőzni a folytonos bosszankodást, de később megértettem, hogy mindig az újrakezdés lendületével kell mindenhez hozzáállnom, és hogy Isten szerető Atya, aki örökre szeret engem, még a gyengeségeim ellenére is.