Drága gyermekeim, Jézus oltalmazza leányaimat és fiaimat!

Nagyon sokszor hálát adok Istennek a Mexikóban töltött napokért. Ismét megtapasztaltam, oly sok ember szeretetén és figyelmességén keresztül, hogy a Mű valódi család.

A Guadalupei Szűzanya előtt felidéztem és igyekeztem sajátommá tenni Szent Josemaría szavait Máriához, az ő mexikói útján: „Most igenis azt mondom lángoló szívvel: monstra te esse Matrem!”. És így folytatta: „Ha egy kisgyermek ezt kéri az édesanyjától, akkor biztos, hogy nincs olyan édesanya, aki ne hatódna meg.” Forduljunk mi is így az Úrhoz és Édesanyjához, a gyermekek bizalmával és természetességével.

Bizonyosak vagyunk abban, hogy Jézus és Mária bármely pillanatban meghallgatják imádságunkat. Ezért arra biztatlak benneteket, hogy tegyétek az ő kezükbe a világ és az Egyház szükségleteit. Talán emlékeztek arra, amikor Don Javier mesélte, hogyan kérdezte őt egy alkalommal Szent Josemaría: ’Már imádkozol, fiam?’ És meg sem várva a választ így szólt: ’Én abba se hagyom’.

Ne hagyjuk abba soha az imádságot, sokszor csak szavak nélkül, olyan hittel, amellyel együtt jár „a remény (ami) nem csal meg” (vö. Róm 5,5). Ahogy a Pápa mondja: „Még ha elsötétedik is az ég, a keresztény nem hagy fel az imával. Az ima kéz a kézben jár a hittel.” Amikor nem látjuk rögtön az ima gyümölcseit, folytassuk kérésünket az Úrhoz kitartóan, biztosan Isten felénk áradó szeretetében (vö. 1 Jn 4,16).

Különösen kérlek benneteket, hogy imádkozzatok a Prelatúra huszonöt új diakónusáért, akiket holnap szentelnek Rómában.

Legszeretetteljesebb áldásommal,

Atyátok,

Róma, 2022. november 18.